Ebben a számban visszatérünk Jártó Róza Anya! nézd egy szép virág… című
verseskötetéhez, amelyből az itt közölt vers, az Almafa, megjelent a Róza & Julius kiadónk gondozásában
közzétett Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezünkön is.
A törékeny almafácska története az ember
és a természet kapcsolatának kedves példája, amelyben a gondoskodás, az
ügy-szeretet, a kitartás és a hozzáértés a haldokló fácskát életre kelti. Az
almafácska mindezt sok virággal, majd bő terméssel hálálja meg. A gazdag
képekből összeálló verset átölelő dallamok ‒ P. I. Csajkovszkij örökbecsű
szimfóniája részleteiből szerkesztettek. A különös hangzású zene itt a fácska
feltámadásának boldog érzését tolmácsolja, amelyet a vele szimbiózisban élő
madarak vidám fütty-kavalkádja tovább erősít.
Hallgassátok e
hangulatgazdag alkotást ‒ szeretettel Róza és Gyula
Jártó Róza: Almafa
Ez
a kis almafa meghal,
meg
bizony, ha nem vagyok,
száraz
ágán – képzeletemben –
bagoly
huhogott.
Gyökerén
kóbor farostok.
–
Ez a kicsiny almafa meghal!
De
láttam egy kis élet-hajtását,
rügyecskét,
majdan levelet,
csak
annyi volt, mint alélt szája
előtt
tükrön a lehelet.
Mint
válságos embert az orvos,
úgy
gondoztam a fa-jövőt,
nagy
szó, de a klinikai
halálból
visszahoztam őt.
S
tavaszodván, engem, – a doktort –
virágcsokorral
ünnepel!
S
hála-pénzét csak ősszel szórja
már
deres földre, ahogy kell!
(2014)
Elérhetőségek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése