2015. november 16., hétfő

Adventi fohász

Jártó Róza: Adventi fohász 

Uram!
Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk. 
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót, 
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.

Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért’ méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot…

***

A témát ma ismét a Dallamokkal ölelt rímek című albumunkból merítettük.
Hamarosan beköszöntő Advent időszaka meghozza a fenti vers aktualitását. A versíró őszinte, tiszta érzésein keresztül egy drámai fohász bontakozik ki az Úr felé egy súlyosan beteg ember gyógyulása érdekében.
A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Hallgassák szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula


Letölthető:



Hallgasd meg:




Videó:

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo