A mai
témánk: Gyász csendje
Az
utóbbi időkben gyászesemények is bekövetkeztek baráti köreimben és ennek kapcsán
születtek meg gyász-zenék. Ezek aktualitását a halottak napjának közelsége adta
meg számomra és jelentette azt az ihletet, hogy érdemes összegyűjteni
méltóságteljes, lélek-mélyre ható, gyászt kifejező zenéket. Ezekből egy ciklust
szerkesztek, Gyász csendje főcímmel. Most ebből két darabot ajánlok mindenki
kedves figyelmébe.
Kellemes
elmélyült zenehallgatást kívánok
Derkovats
Gyula
Nyugosztaljon
Isten (L. v. Beethoven nyomán)
Ez
a mű nagyon drámai módon jeleníti meg a kedves szeretettől történő örök eleresztés
fájdalmát. Mindjárt az elején egy hangos zokogás szorítja el a gyászoló torkát,
majd egy ábrándos gondolat után ismét visszatér a mély fájdalomszorító szaggatott
szívdobogása, a sorscsapásként megélt halál motívuma. A feszítő érzések csak
lassan oldódnak, visszatérő fájdalomhullámok közben újra megjelenik az ábrándos
gondolat a korábbi közös életből... „ugye, emlékszel még, milyen szép volt
együtt?” És szomorúan ugyan, de belenyugvással és simogató, kedves imával kér isteni
nyugosztalást szeretettjének …
Üzenet
csillagokból (A. Vivaldi nyomán)
Ugyanabban
a hangnemben, de már letisztultan, kristálytisztán, halk, édeni hangon, az égboltról
vissza visszhangozva szólal meg egy dal a megboldogult lelkéből szeretettjéhez…
„Élj boldogul kedvesem, hiszen a lelkünk nap, mint nap együtt van és meg-meg
fogjuk egymás lélek-kezét… egyszer majd újra örökre egymásé leszünk…”
Az alábbiakban a zeneszámok közvetlenül is meghallgathatók:
