NAPFÉNY-KERINGŐ

Bármilyen zord is a tél, előbb-utóbb itt a tavasz, amikor a természet újraéledése szerelmet hoz az élővilágnak, így az embernek is. És ez alól nem kivétel az idősebb kor sem, hiszen a szerelem kortalan és határtalan.

Jártó Róza Napfény-keringő című verse is ezt példázza az Anya! nézd, egy szép virág… című verses kötetéből. És mivel az idősebb kor sokszor már magányos, az e korban felbukkanó érzés talán még gyengédebb, édesebb, még örömtelibb. Láthatjuk, hogy idősebb korban a test ugyan gyengül, de a lélek töretlenül fiatal marad, akár egy kamasz, de megértőbb, mélyebb, árnyaltabb szeretet-érzést sugároz. A versben kiejtett szavak értelmét Mozart örökbecsű zongoraversenyének csengő-bongó hangjai keringőként mintegy átölelik és tovább emelik.

Hallgassák az újraéledő szerelem hangját az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.

JártóRóza: Napfény-keringő

Veled vagyok, ha süt a nap,
Vagy szél tépi a fákat,
Hétköznapi gondok
Gyűrik a ruhámat.

A homlokom ráncban,
De a szemem ragyog!
Sietek hozzád,
Nálad otthon vagyok.

Térdig érő hóban

Érzem a tavaszt,
A virágos rétet,
Akár egy kamasz…

Dehogyis érzem
A köszvényt, a fájást,
Ha te vagy mellettem,
Május az életem!

Elérhetőségek:

https://youtu.be/PWUbZJtCX5A

https://soundcloud.com/yulaerkovats/napfeny-keringo-zene-w-a-mozart-nyoman5

BÚVÓPATAK

Közelgő Valentin nap felidéz bennünk egy korábban megírt, de a neten még nem publikált zenés versünket, a Búvópatak-ot.

Ennek tapasztalata bizony gyakran megjelenik gondolatunkban. Hiszen minden ember szeretettel emlékezik vissza első szerelmi élményére, amely már réges-rég a múlt ködébe burkolózik, de soha nem felejtődik el. Az első alkalommal repeső szív valakiért kitörölhetetlenül megmarad emlékeink sorában. Álomszépen jön elő az érzés, a szív muzsikál, a gondolat ide-oda csapong, a lélek a mennyekben repdes. És még azt is könnyűnek érezzük, hogy talányosan véget ér – de érzelmünk rengetegében elő-elő bukkan. A felidézésben M. Ravel bájos zongoraversenyének zenei átirata tovább erősíti régmúlt érzéseinket.

Hallgassák újra átéléssel ezt az érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.

Jártó Róza: Búvópatak

Lehull a lepel a vágyról,

Ódát zengve egy virágról.

Szíved most nyílt meg talán,

Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,

Vágyad húz a napsütésbe.

Álmod átszáll az éteren,

Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,

S szíved lesz majd hófehér.

A hajad is már őszbe jár

Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,

Búsan kergetve álmodat.

S kérdezed majd – mondd miért?

Ami szép volt, így véget ért.

Elszállt, mint egy gondolat,

De álmaidban megmaradt!

Mint csörgedező kis patak,

Fel-feltűnik, majd elszalad...

Elérhetőségek:

https://soundcloud.com/yulaerkovats/buvopatak-zene-m-ravel-nyoman2

https://youtu.be/jpEBfuOIi2E