EGY VERÉB ÁLMA

Ebben a számban ismét merítünk Jártó Róza Anya! nézd egy szép virág… című verseskötetéből, és az itt közölt vers, Egy veréb álma, megjelent a Róza & Julius kiadónk gondozásában közzétett Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezünkön is.

A jelképes epigramma nagyon egyszerű kedves történetet példáz, sok ember magára ismerhet benne. Nem meglepő az, hogy a verébbé „lefokozott” sas mégis erőt vesz magán, új életet kezd, túljut a nincstelenségen és újra sasként szárnyalni kezd… Ezzel nagyon szépen példázza azt az erkölcsi legyőzhetetlenséget, amelyet mi az emberek körében is megtapasztalhatunk.

P. I. Csajkovszkij az a szinte egyedülálló zeneszerző, aki az élő természet, a madarak, fák hangjait, azok jellegzetességeit, szépségét ennyire hűen képes megragadni, és szimfonikus hangszerekkel tolmácsolni. Azt az erőt, lendületet, életérzést, amellyel a verébként élő sas újra szárnyalni kezd, híres szimfóniájának jellegzetes részlete csodálatos módon tovább emeli, viszi a felkelő nap felé…

Hallgassátok e rövid, de csattanós alkotást, legyetek Ti is sasok! ‒ szeretettel Róza és Gyula                                                                                                                        

Jártó Róza: Egy veréb álma

Én már voltam sas,

egyszer, nagyon régen,

de kitették a szűröm

egy sötét éjen’.

– Itt nincs már helyed,

fészked már enyém,

neked meg jusson

a penészes kenyér! –

Én már megtanultam,

verébként élni,

verébként szárnyalni,

fel-fel az égig!

Hamarosan elérem

a felkelő napot,

s álmodom a

szebb jövőt,

mint a Sasok!

Elérhetőségek:

https://youtu.be/-vU5S2d_OJo

ALMAFA

Ebben a számban visszatérünk Jártó Róza Anya! nézd egy szép virág… című verseskötetéhez, amelyből az itt közölt vers, az Almafa, megjelent a Róza & Julius kiadónk gondozásában közzétett Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezünkön is.

A törékeny almafácska története az ember és a természet kapcsolatának kedves példája, amelyben a gondoskodás, az ügy-szeretet, a kitartás és a hozzáértés a haldokló fácskát életre kelti. Az almafácska mindezt sok virággal, majd bő terméssel hálálja meg. A gazdag képekből összeálló verset átölelő dallamok ‒ P. I. Csajkovszkij örökbecsű szimfóniája részleteiből szerkesztettek. A különös hangzású zene itt a fácska feltámadásának boldog érzését tolmácsolja, amelyet a vele szimbiózisban élő madarak vidám fütty-kavalkádja tovább erősít.

Hallgassátok e hangulatgazdag alkotást ‒ szeretettel Róza és Gyula                

Jártó Róza: Almafa

Ez a kis almafa meghal,

meg bizony, ha nem vagyok,

száraz ágán – képzeletemben –

bagoly huhogott.

Gyökerén kóbor farostok.

– Ez a kicsiny almafa meghal!

De láttam egy kis élet-hajtását,

rügyecskét, majdan levelet,

csak annyi volt, mint alélt szája

előtt tükrön a lehelet.

Mint válságos embert az orvos,

úgy gondoztam a fa-jövőt,

nagy szó, de a klinikai

halálból visszahoztam őt.

S tavaszodván, engem, – a doktort –

virágcsokorral ünnepel!

S hála-pénzét csak ősszel szórja

már deres földre, ahogy kell!

 (2014)

Elérhetőségek:

https://youtu.be/bKTHydE0bT8

ALKONY

Ebben a számban ismét visszatérünk Jártó Róza Anya! nézd egy szép virág… című verseskötetéhez, amelyből kiragadott vers, az Alkony megjelent a Róza & Julius kiadónk gondozásában közzétett Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezünkön is.

Az epigramma mindössze egyetlen tömör, hangulatos képpel írja az emberi élet alkonyának gondolatát, örökéletű igazságát: az átélt emberi érzelmekkel nem vagy egyedül… és ide már nem is kell több magyarázó szó. Ehhez az emberi alkonyhoz most már csak egy méltóságteljes, megnyugtató zenei gondolatsor kell, amely először az érzelmi csúcsra viszi, majd megnyugtatja a hallgatót. S. Rachmanyinov zongoraversenyéből formált zenei motívum gondolata ezt gyönyörűen adja vissza.

A videó képnek a szerepe a hangképhez képest már szinte elhanyagolható.

Hallgassátok elmélyülten ‒ szeretettel Róza és Gyula

Jártó Róza: Alkony

Arcodon zizegő

Lágy tavaszi széllel,

Hajadba matató

Türelmetlen kézzel,

Tested becéző

Simogató fénnyel,

Éveidre mért szenvedéssel

Nem vagy egyedül!

Cserepes ráncok közt

Őrzött arcoddal,

Idegen mosolyok

bújtatta mosolyoddal,

Virágok szórta

Mámor ízű álmokban,

Holnapjaid fölé feszülő vágyakban

Nem vagy egyedül!

A szív még dolgozik, meg a lélek,

A napfény és te, pihenni tértek…

(2014)

Elérhetőségek:


https://youtu.be/qE-lqytMWtw
 

MÚZSÁK INDULÓJA

A MÚZSÁK INDULÓJA

Ady halálának centenáriumára ajánlva.

Régi vágyam, hogy megírjam a Múzsák indulóját.

Induló a zeneirodalomban ritkán előforduló műfaj, de úgy éreztem, hogy ez a ritmikailag erős zene fejezné ki legjobban azt a törekvést, hogy a művészek menetelnek a Parnasszusra fel. Hogy mégis a múzsák indulója, nem a poétáké, az egyszerűen abból következik, hogy mindenfajta művészek tükörképei, a Múzsák, az alkotó szellemek inspirálói, és ők hívogatják a hegyre menőket…

Zenei példaképem F. Schubert 8. szimfóniájának második tétele, annak indulós ritmusa, legalább is a főtéma kezdő taktusokban. Aztán a megszületett dallam természetesen a saját útját, ritmusát járja. Néha persze a klasszikus ritmusok közé szinkópák is bekerültek, bontva ezzel a monotonitást. Hogy tovább bonyolódjon a mű szerkezete, a szorosan vett induló ritmusát egy lassúbb, lágyabb dallamsorral is gazdagítottam, amely lecsengése után visszatér a pergő induló dallam, rokon hangnemben.

És akkor jött be egy új és nagyon szerencsés gondolat, mondhatnám csoda… A már majdnem kész mű egy mélyebb, új értelmet kapott, mivel ez év januárjában beköszöntött Ady Endre halálának centenáriuma. Mindjárt tudtam, hogy ezzel Ady lesz a mű középpontja, Ráadásul az őt nagyon jellemző verse az Ifjú szívekben élek szerkezetileg pontosan beleillett a zenébe. Nem is az indulóba, hanem az indulóba befoglalt lassúbb ritmusú lágy zenébe… Így az Ady gondolat valóban rezonanciába hozta és egy magaslatra emelte a Múzsák indulóját…

A Múzsák indulója szimfonikus zenekarra írt mű lett, de jellemzően a női-férfi hang is ellen pontozva hozzásimult a már megírt fő dallamvonalhoz. Hallgatás közben megérezhető, hogy a zenei szövet bonyolult sokszólamú, és a szólamok önmagukban is önállók, de valamely módon harmonizálnak a többi szólammal. A zenéhez a már megszokott módon,   versmondás is kapcsolódik a Dallamokkal ölelt rímek stílusában. a verselő itt Jártó Róza.

A napokban elkészült a zene CD lemeze is a Róza & Julius kiadó gondozásában, Ennek a legnagyobb érdekessége, hogy a zenei hanganyagon kívül a szimfonikus zenekar teljes kottaanyagát is tartalmazza a partitúrán kívül 15 szólam kivonattal, amely elektronikus kottaolvasóval magjeleníthető, vagy megfelelő formátumú printerrel kinyomtatható.

Hallgassák  ezt az új alkotásunkat és emlékezzünk az egyik legnagyobb költőnkre ‒ szeretettel Róza és Gyula

Ady Endre: Ifjú szívekben élek

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifju hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.

Igen, én élni s hóditani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s ifjak szívei védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

Elérhetőségek:

https://youtu.be/8_LSVwUOoUM

https://videa.hu/videok/zene/muzsak-induloja-parnasszusra-fel-gyula-derkovats-klasszikus-zene-aElg0HxExrOUssnP

SZÁMVETÉS (zene: L. Beethoven nyomán)

Ez a darabunk Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből való vers megzenésítésével született meg. Megjelentettük Cd lemezen is, Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek címen, a Róza & Julius kiadónk gondozásában.

Jártó Róza e versében egy életszakasz, időszak lezárásának érzéseit vetítette elénk. Soraiból kicseng a tiszta hang, az őszinteség, a megbékélés bölcsessége ‒ a múltat megszépítő emlékezés.

Ehhez a hangulathoz kerestem hozzáillő zenét, amelyet végül is Beethovennél találtam meg, a 4. szimfónia második, adagio tételében.

Egyes zenekritikusok szerint Beethovennek ez a legpoétikusabb tétele, Hector Berlioz így véleményezte: „ez a lény, aki a művészi ihlet e csodáját szerezte, már nem is volt ember, több volt annál”. Így igaz, én is ezt éreztem a kiválasztásnál…

Ez a zene annyira tiszta, őszinte hangvételű, hogy a szerkesztésnél nem alkalmaztam a ‒ rám jellemző ‒ dallamkeverést, hanem minden zenei hang teljes egészében tisztán az eredeti. A merengő verset kedvesen fogja át, öleli körül e csillogó szimfónia tételből kimunkált dallam-montázs. Itt nincsen érzelmi csúcs, amelyet a zenének is követni kellene: itt mind a szöveg, mind a zene végig az érzelem magaslatán halad…

Fogadjátok, terjesszétek ezen alkotásunkat ‒ szeretettel Róza és Gyula.

Jártó Róza: Számvetés

Ha majd az óra magasan áll,
S nem csivitel a kismadár,
Akkor jön majd a gondolat,
Vajon az életed jól halad?

Együtt a lépés az idővel,
Vagy csak úgy állunk
A semmivel? Mi az, mit
Eltékozolt a sors, 
Mi az, mi életed része volt?

Volt vajon szépség,
Vagy csak könny,
Volt, mikor rád talált az öröm?

Nehéz volt,
Nem mondom. Volt sok jó, de
Sokszor ment el a kishajó.

Elsuhant, elúszott,
Vagy csorgott.

Ez is életed része volt.

Emlékek, villanás,
Már is futott.
Kinyújtott markodba
Mi jutott?

Elszalajtott lehetőség?
Vagy kincsek?

Mind, mind,

Ma már csak emlékek…

(2014)

Elérhetőségek:

https://youtu.be/3ssb3OtrYD8

https://videa.hu/videok/zene/szamvetes-zene-l.-beethoven-nyoman-gyula-derkovats-klasszikus-7hlgCucQ1Yqa3Im7