Ez az elragadó téma még gyerek koromból maradt meg bennem.
A békéscsabai Bartók Béla
Zeneiskolába jártam, ahol hegedülni tanultam. Ezt a tevékenységemet 10 évig
folytattam a 8 általános és 2 továbbképző évben. Az utolsó években játszottam a városi szimfonikus zenekarban is.
A zeneiskolában általános
gyakorlat volt, hogy az idősebb tanulók nemcsak az évzárón, a zeneiskolai
növendék hangverseny napokon lépnek fel, hanem egyéb alkalmakor, egyéb helyeken
is.
Egyik hegedűórám előtt az
egyik hegedűs társam, Gyuri, egy új koncert darabot kezdett játszani, amely
azonnal feltűnt nekem eredetiségével. Akkor még ő is tanulta a darabot, és
többször is eljátszotta, tanárunk, Bandi bácsi intenciói alapján. Ekkor még nem
is tudtam, kinek a művét játszotta.
Aztán sor került a darab
előadására is, a legközelebbi növendék hangversenyen. Gyuri zenéjének címe
ekkor kiderült ̶ Dancla: Álmodozás... Előadása után nagy tetszésnyilvánítással
tapsoltunk neki...
Én is és növendéktársaim
játszottunk más Dancla-darabokat, így a zeneszerző ismert volt, de a Gyuriét nem
játszotta rajta kívül senki más. Aztán még egyszer hallottam Gyuritól az
Álmodozást, egy ünnepélyen. És ekkor rögzült meg bennem, örökre. Soha nem
láttam a kottáját sem, de hallásból akkor megtanultam. Később egy alkalommal én
is előadtam, egy egyetemi ünnepélyen.
Nemrég ismét eszembe jutott Dancla Álmodozása és
leírtam emlékezetből a kottáját, amely alapján most előadásra került a videóban. Miután Gyuri szabadon játszotta, a kottázás során egyetlen gondom
volt: valójában a hangok milyen ritmusban lehettek az eredeti kottában? Ha
ettől némileg most eltértem, bocsátsa meg nekem Charles Dancla…
És lám, Gyuri is „tanárom” lett e kis
remekmű kapcsán.
Hallgassátok
a szóló hegedű szépségét és álmodozzatok ̶ szeretettel Gyula.
Elérhetőségek:
https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003
