2017. november 23., csütörtök

ELENGEDHETETLEN


Jártó Róza a Golgoták és kisdedek című könyvében így ír erről:
„… Megszületett a kisbabám hat- és fél hónapra. Ez a kisbaba a remény volt nekem, hogy talán helyre tudom hozni a házasságom.
De a baba a születése után mindösszesen két hétig élt. Amikor csak engedték, ott ültem az inkubátora mellett és benyúlva simogattam a pici kis kezét és énekeltem:
– …csicsija babúja, elment anya vásárba, hozott neki kis cipőt, kis ruhát, ingecskére gombocskát… – és meséltem Neki.
Meséltem a csillagokról, a virágzó rétekről, az akácfáról, ami ott áll az udvarunk közepén és annyira szép, amikor virágba borul. A ház előtti rózsafáról és Maszatról, a kutyánkról, aki annyira örült a nővérének is, mikor hazahoztuk a kórházból – gyönyörű szép dolgokat meséltem…
Minden szépet elmondottam, hogy lássa, hogy milyen szép a világ, hogy Ő is akarjon élni. De nem akart. Kis gödröcskékkel az orcáján, csak mosolygott.

Kis kövecskét csináltattam neki a sírjára és rávésettem, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbabám.
Sűrűn kijártam hozzá a temetőbe, hogy ne legyen egyedül. Az emberek, a férjem, de még az én családom is azt hitte, meghibbantam. Pedig csak tudni akartam, hogy jó helyen van a kicsim. Mindig vettem neki csörgőt, cumit, kis réklit, ingecskét és odatettem a sírjára. 
Aztán egy éjszaka, megnyílt egy kép nekem és megláttam a kisbabámat, amint játszik azokkal az ajándékokkal, amiket tőlem kapott. És boldog volt. Látszott a babán, hogy tudja, hogy mennyire szeretem, hogy nincs egyedül. Onnantól megnyugodtam.

… Minden évben névnap, születésnap és persze az emlékezések napján viszek neki kis ajándékot. Most ősszel, mikor mentem a temetőbe, egy helyes kisautót vettem neki. Sokáig válogattam, míg rátaláltam arra a tökéletes autócskára, amire biztosan vágyna. 
– Legalább ne válogatnál. Úgyis tudod, hogy ellopják – gúnyolódott a húgom.
– Én tudom, hogy ellopják. De akkor is egy kisbabához fog kerülni. Legyen boldog vele az a kicsi baba, akihez kerülni fog! De az üzenet az száll, és nem tudom milyen úton-módon, de célba talál, hadd tudja az én tündérkém, hogy az anyukája itt van és gondol rá, hogy vele van! Se ő, se én már sosem leszünk egyedül…”

Egy alkalommal a könyv megjelenése után Róza versben is újra felemelte ezt a szépséges történetet, Elengedhetetlen címen, amely bekerült Anya, nézd! egy szép virág… című verseskötetébe. Derkovats Gyula pedig A. Dvorak Requiem-je nyomán zenei átiratban ragadta meg, és így született az alkotópáros legújabb közös műve: a Dallamokkal ölelt rímek/Elengedhetetlen száma, mely a napokban videósított alakban került a nyilvánosság elé.
Hallgassák ezt az alkotást szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.

Elérhetőségek:

2017. november 5., vasárnap

A SÍRODNÁL – REQUIEM SZERETETT HALOTTAINKÉRT



Nem csak Mindenszentek napján aktuális…
Tavaly meghalt az egyik leánytestvérem, akihez a testvéreim közül a legközelebb álltam. A temetése után fogant meg bennem egy dallam, amit sikerült is azonnal lejegyeznem. Amikor lekottáztam, meglepetésemre olyan dallamívet találtam magam előtt, amibe a továbbiakban alapvetően nem kellett semmit javítgatnom. Az úgy volt kerek egész, ahogy volt.
Kedvenc hangszeremen, a fuvolán szólaltattam meg. Ekkor könnyeztem meg először.
El kellett döntenem, hogy a továbbiakban mit akarok vele csinálni, vagyis, hogy mint zenedarab, a továbbiakban milyen módon dolgozzam fel. Arra gondoltam, hogy ez lesz az első temetői zeném. Olyan hangszerek megszólalását akartam, amelyek egy temetői környezetben is jól megszólaltathatók. Ez egy szűkített szimfonikus zenekar lett tizenegyféle hangszerrel, – fafúvósok, rézfúvósok, vonósok együttese, üstdob. A hangnemnek a könnyen játszható, de mégis telt hangzású, jól énekelhető d-moll-t választottam, percenkénti 54 metronóm-ütés alapritmusban.
A mű terjedelmét az alapmotívum háromszori megismétlésben képzeltem el. Egy lehetséges filozófiai felfogás szerint először a legélesebb fájdalmat, majd tompulást és végül egy méltóságteljes megnyugvást megjelenítve. Az éles fájdalmat a fuvola változatával, a pikolóval fejeztem ki, melynek hangja szokatlanul magas. A mérsékeltebb fájdalmat az oboa színes vibráló, zokogó hangjával, végül a búcsúzás méltóságteljes ünnepélyességét a kürt férfias hangzásával.
Megfigyelhető, hogy mindhárom szóló hangszer másként cizellált. Az eredeti dallamot a pikoló játssza ki, az oboa ritmikailag eltérő kontraütésekkel a zokogást próbálja imitálni, a kürt pedig sajátosságához illő parányokkal és kadenciával színezi játékát. Az alapmotívum mellett mindhárom hangszernél megjelenik egy-egy fúvós második szólam is. A sorok ritmikai erősítésére, illetve rendszerességére segít az üstdob. A zene teltségét az ötféle vonós hangszer nyugodt aláfestése adja. A pikoló éles hangjának tompítására az első hegedű is a szóló dallamot játssza, mélyebben.
Ezen felül a fent jelzett alapritmus csak a pikolónál érvényes, az oboa már lassúbb, a kürt pedig még lassúbb ritmusban játssza motívumát. A dallam végső befejezése előtt hiányérzetem támadt, így a kürtnek még adtam egy kis önálló szabad játékot, ezzel is erősítve a méltóságteljes befejezést.
A zenedarab végül is hosszú időn keresztül alakult ilyenné. Alkotótársam Jártó Róza a kész zenéből egy történetet hallott ki, amelyet megírt és narrátorként elmondott hozzá.
És amikor ezt az alkotást írtuk, sűrűn potyogtak a könnyeink. Hiszen mindenkinek sok eltávozott szeretettje nyugszik valahol egy-egy sírkertben, így nekünk is, és folyton rájuk gondoltunk. A zenéhez illesztett allegorikus történet valójában nem csak az a mienk, hanem mindenkié. Ezért ez az alkotás legyen mindenkié, a tiéd is kedves meghallgató. Köszönjük, hogy meghallgattad, és ha megtetszett, megosztottad.
Szeretettel Róza és Gyula

Elérési utak






Letölthető
http://youtubevideo365.online/mp3/derkovats.html