Váci Mihályra emlékzve

A téma története furcsa utat járt be.

Egyik oldalról Jártó Róza egy esszét írt Váci Mihályról, melynek aktualitását a költő születésének 90-ik évfordulója adta. Más oldalról ez időben Csajkovszkij 5. szimfóniájából szerkesztettem egy dalt, melynek érzelmi mondanivalója alapján a Szív keringő címet adtam. És amint Róza ezt meghallotta, felsejlett benne egy vers is a költőhöz. Ezután már csak a zene és vers össze-öleltetése lett a feladatunk, így a költő nagy szíve illeszkedhetett a zeneszerző nagy szívével…

Hallgassák szeretettel ezt az emlék-számot

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza

Váci Mihályra emlékezve

Rövid volt a léted,

Vagy a tett volt sok?

Amit valaha a sors

A válladra rakott.

Festettél szép képet,

S írtál verseket,

A Te dolgod az volt,

Ígérj szebb életet.

Birkóztál a széllel,

Mi balról, s jobbról fújt,

Mégsem azt érezted,

Ez lenne a múlt.

Hétköznapi örömök,

Egy-egy igaz barát,

Ki rövid léted alatt

Mindig melletted állt.

Egyedül a család,

Mi biztos és örök,

Ahol nem szükségesek

A képmutató körök.

Csend borul a tájra,

Halkul az élet-zene,

S lassan elindul a

Rajongók menete.

Mindnek kezében

Az az egy szál virág,

Mozgalmas léted után

Neked már kijár.

Nyugalom szigete a

Farkasréti tanyán',

Hálás szívünkben a

Halhatatlanság, mi vár.

2014. október

Gyász csendje

A mai témánk: Gyász csendje

Az utóbbi időkben gyászesemények is bekövetkeztek baráti köreimben és ennek kapcsán születtek meg gyász-zenék. Ezek aktualitását a halottak napjának közelsége adta meg számomra és jelentette azt az ihletet, hogy érdemes összegyűjteni méltóságteljes, lélek-mélyre ható, gyászt kifejező zenéket. Ezekből egy ciklust szerkesztek, Gyász csendje főcímmel. Most ebből két darabot ajánlok mindenki kedves figyelmébe.

Kellemes elmélyült zenehallgatást kívánok

Derkovats Gyula

Nyugosztaljon Isten (L. v. Beethoven nyomán)

Ez a mű nagyon drámai módon jeleníti meg a kedves szeretettől történő örök eleresztés fájdalmát. Mindjárt az elején egy hangos zokogás szorítja el a gyászoló torkát, majd egy ábrándos gondolat után ismét visszatér a mély fájdalomszorító szaggatott szívdobogása, a sorscsapásként megélt halál motívuma. A feszítő érzések csak lassan oldódnak, visszatérő fájdalomhullámok közben újra megjelenik az ábrándos gondolat a korábbi közös életből... „ugye, emlékszel még, milyen szép volt együtt?” És szomorúan ugyan, de belenyugvással és simogató, kedves imával kér isteni nyugosztalást szeretettjének …

Üzenet csillagokból (A. Vivaldi nyomán)

Ugyanabban a hangnemben, de már letisztultan, kristálytisztán, halk, édeni hangon, az égboltról vissza visszhangozva szólal meg egy dal a megboldogult lelkéből szeretettjéhez… „Élj boldogul kedvesem, hiszen a lelkünk nap, mint nap együtt van és meg-meg fogjuk egymás lélek-kezét… egyszer majd újra örökre egymásé leszünk…”

Az alábbiakban a zeneszámok közvetlenül is meghallgathatók:

Zenés versek 2

Mai témánk: Zenés-versek 2. rész.

Most egy kicsit megint eltérünk az Örökbecsűek zenéitől, amelyre feltétlenül jellemző az eredeti számok hangzási hűsége. Itt ugyan szintén az örökbecsű zeneszámok szólalnak meg, de áthangszerelve és hangos versekkel összeszőve. Ezekre jellemző, hogy nem dalszerűen ütemesen szótagolva olvadt össze a zene a verssel, hanem megőrizve a versmondás és a zenei kifejezés szabad ritmusát, nyeri el végleges formáját. A kísérlet bevált, a jövőben ilyen stílusban kívánunk a versek szerzőjével további zenés verseket szerkeszteni, akár egy egész album erejéig. Ismét további Jártó Róza verseket mutatunk be, saját hangjával, zenébe foglalva.

 

Kellemes zenés-vers hallgatást kívánunk: Jártó Róza és Derkovats Gyula

01 Napfény keringő (zene W. A. Mozart nyomán)

A tavaszi napfényben fürdőző természet vidámságot, örömet ontva keringőzik. Az ember lelke is könnyű, örömteli és elragadja a természet szépsége, ha szerető társára gondol.

02 Rejtélyes világ (zene G. Bizet nyomán)

A vers témája egy nagyon különös, megrázó epizódot elevenít meg egy sérült gyermek sétájából, aki egy virág szépségében az élete boldogságát érzi, miközben az anyai lélek… bár a zene egy nyiladozó virágot jelképezve gomolyog elénk, mégis inkább a szomorúság jelképe…

Zenés versek

Új témánk: a zenés-versek.

Itt egy kicsit eltérünk az Örökbecsűek zenéitől, amelyre feltétlenül jellemző az eredeti számok hangzási hűsége. Itt ugyan szintén az örökbecsű zeneszámok szólalnak meg, de hangos versekkel összeszőve, a versek Jártó Róza saját hangjával készültek.

Ugyanis a megjelent Golgoták és kisdedek c. könyvéhez írt múltkori zeneszámok egy részét továbbfejlesztettük, és zenés-verset készítettünk belőle. Ezekre jellemző, hogy nem dalszerűen ütemesen szótagolva olvadt össze a zene a verssel, hanem megőrizve a versmondás és a zenei kifejezés szabad ritmusát, nyeri el végleges formáját. A kísérlet bevált, a jövőben ilyen stílusban kívánunk a versek szerzőjével további zenés versekkel előrukkolni.

Kellemes zenés-vers hallgatást kívánunk: Jártó Róza és Derkovats Gyula

01 Ima Szent Ritához (Zene: C. Franck nyomán)

A francia Cézar Franck szimfóniájából választott, átírt zenemű különlegesen, szépen formálja meg hősünk, Szent Rita alakját, mindazonáltal igazi ima is hozzá. A középső részben még a szent különös, zaklatott életére is utal, amelyet az ima ismétlése old fel. A vers szavai őszinték, és odaadóak. A zene és vers itt mélységesen egymásra talált…

Jártó Róza: Ima Szent Ritához

Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!

Krisztus választott jegyese,

Ki hitben kedvese,

Ki hitben kedvese.

Életed kísérte bánat, és anyai gyász,

Mégis kezed nyújtod a vétkezőnek,

Akit a nép gyaláz,

Akit a nép gyaláz.

Szent Rita, ki vagy türelem,

A lelkierő, lángoló példaképe,

Kérj nekem szent lelkierőt,

Kérj nekem szent lelkierőt.

Mutasd meg nékem a helyes utat,

Melyet vak szemem hiába kutat,

Hogy álljam e harcot, kitartsak,

Hogy álljam e harcot, kitartsak.

Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!

Krisztus választott jegyese,

Ki hitben kedvese,

Ki hitben kedvese…

2014.

02 Elengedhetetlen (Zene: A. Dvorak nyomán)

A mű alcíme lehetne „Requiem egy kisdedért”, mert a zene igazából Dvorak Requiem-jéből került átdolgozásra. A szépséges oratórium tétele az Agnus Dei (Isten báránya) motívumára épül, ami nagyon harmonizál a vers mondanivalójával. Ez egy anya önmagában, sokszor megélt requiemje, amelyben kisdedét sohasem tudja elengedni… lélekemelő versben, templomi akusztikájú zenével…

Jártó Róza: Elengedhetetlen

Mondanád, hogy

engedd el a kezét,

pedig tudod,

ezt nem lehet.

Mindig mellette álmodom,

ha álomra hajtom fejemet.

Nekem is volt egy álmom,

amit már csak én siratok, s

harminc év távlatából is

a karomban ringatok.

Neki mesélem a szellőt,

amint viszi a lelkemet,

vele kergetem a felhőt,

Ő az én örök gyermekem.

Hallom a kacagását,

ami soha meg nem esett,

óvón karom nyújtom felé,

pedig ő soha el nem eshet.

Ha üres órámba’ rágondolok,

s a kérdést felteszem,

vajh’ mi lehetett volna Ő

ha megéli az életet.

Lett volna Nobel-díjas költő,

vagy egy aranykezű sebész,

vagy egy kőműves,

ki mesevárat épít,

melynek toronyablaka

a felhők fölé néz.

Bármi is lehetett volna… ,

a sorsa mégis az lett,

hogy meséljek Neked róla,

s ki velem eztán’ mindig itt lesz.

2014.

Örökbecsűek: Golgoták és kisdedek

Ezúttal egy szokatlan témát választottam. 

A Róza & Julius Kiadó napok múlva megjelenteti Jártó Róza: Golgoták és kisdedek c. novellás kötetét. A könyv fejezeteihez íródott egy-egy szám zenei átirat formájában, amely számokat CD lemezen a könyv zenei illusztrációjaként mellékelünk. Ezeket találjuk meg a legutolsó bejegyzésekként a ezen a helyen. 

Kellemes zenehallgatást kívánok: 

Derkovats Gyula

Golgoták és kisdedek

01 Kékmadár (F. Mendelssohn nyomán)

Mindjárt a kékmadárka beröppenése során megérezzük különleges szépségét, bársonyos, gyors szárnysimogatásait. Édes, izgató érzés hullámzik át rajtunk, többször, különböző színben és intenzitásban. és az egész környezet folytonosan visszatükrözi a madárka által keltett gyönyörűséges szárnyhullámokat… De jaj! a madárka hirtelen gyors szárnysuhogtatásba csap, és szökik tőlünk. Hiába kergetjük, nem érjük többet utol…

02 Manó futkosás (F. Mendelssohn nyomán)

A kislegény üldögél önfeledten. Egyszer csak gondol egyet, feláll, megrázza magát és a szoba egyik sarkából a másikba kezd futkosni, közben meg-megáll, felvesz egy-egy kedvenc építőkockát, és magával viszi a másik sarokba, ahol csinálja váracskáját. Csak az apró lábacskák szakadatlan futkosását látjuk ide-oda és közben a tornyocska egyre nő. Mennyire aranyos az esetlen, mégis céltudatos tánca…

03 Ima Szent Ritához (C. Franck nyomán)

„Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!

Krisztus választott jegyese,

Ki hitben kedvese,

Ki hitben kedvese.”

Ő az a szent, aki maga is a leg-lehetetlenebb helyzetbe került… Hozzá pont ezért a lehetetlen kérésekkel is lehet fordulni… Ámen!

04 Örvényben (E Grieg nyomán)

Komor hangulattal indított zene, méltán tükrözi a veszélyeknek kitett, természet által megtépázott állatok kritikus helyzetét, amely egyesek pusztulásához vezet. Megérezzük azt az erőfeszítést, nehézséget, amellyel az állatok kényszertáncukat járva az életükért küzdenek…

05 Hurrá nyaralunk (R. Schumann nyomán)

Már az első taktusból sugárzik a nyaralásra induló család örömtánca… és ezt veszik át a száguldó vonat kattogó kerekei, és a kerekek zenéje végigkíséri a hosszú utazást. A család már emelkedett szívvel váralja a megérkezést… Na, végre, itt vagyunk!

Örökbecsűek: Nőköszöntő

Hamarosan ismét Nőnap alkalmából köszöntjük mi férfiak nőtársainkat, és erre az eseményre állítottam össze a most közölt zeneciklust. A kiválasztott zenei átiratokat eredeti szerzőik nagy valószínűséggel nőismerőseiknek szánták, még ha erről nem is maradt feljegyzés.

A zenék lejátszása során szépséges nőképek tolulnak elénk, így a zenei képeket nemcsak nagy szeretettel hallgathatjuk, hanem egyben magunk előtt is látjuk.

Kellemes, elmélyült, látomásos zenehallgatást kívánok

Derkovats Gyula

01 Pálma hajladozás (M. Veracini nyomán)

Egy ifjú hegedűs szerenádot játszik kedvesének. A felfokozott érzelem kifejezése nála a gyönyörűen kivibrált, kitartott hangszépségekben jelenik meg. Midőn a főtémát újra ismétli, már nem bírva magával elszakad az alaptempótól és egyre hevesebben játssza a szeretetének nagy kitörését…

02 Anna merengő (J. Brahms nyomán)

Az oboaszóló pacsirtaként hangzik fel és válik ki a madarak kórusából. A felkelő nap sugarait szétszórva kibontakozik a friss üde reggeli táj, ahol egy nőalak karját széttárva lépked a harmatos fűben elmerengve a természet szépségén…

03 Aranyvirág csilingelés (S. Rachmaninov nyomán)

A tavaszi szellő lágy dallamot dúdol, amelyet keresztül-kasul sző az aranyeső virágocskáinak csilingelése, és a virágok az elhalkuló szélben fokozatosan elveszik a már átdúdolt dallamot. A  továbbiakban a csilingelés meghatározóvá, utolérhetetlenné válik.

04 Évi hajladozás (F. Mendelssohn nyomán)

Az első pillanattól az utolsóig egy nőalak halad előttünk táncos léptekkel. És nemcsak táncol, hanem énekeli nekünk a szeretet-történetét, amely ha szomorú is, de a remény sohasem hagyja el, még az utolsó hangoknál sem…

05 Balerina bája (E. Grieg nyomán)

Egy színpadi függöny nyílik előttünk, amelyen hamarosan oldalazó lépésekkel egy balerina tipeg be középre, és előadja szólóját. Mozdulataival, mosolyával elbűvöli környezetét. 

06 Nyílj ki rózsabimbóm (G. Bizet nyomán)

A rózsabimbó kinyílását itt először az oboa telt hangja noszogatja és hamarosan az egész zenekar teszi hozzá biztatását. És lassanként az egész rózsa-fa dús hajladozó virágokkal telik meg…