Dallamokkal ölelt rímek a tavaszról

A beköszöntő tavasz új életérzésekkel tölti el a szívünket. A kizöldülés, a virágba borulás, a madárdalolás, az éltető napsugárzás együtt különös szimfóniát zenget.

Ehhez az életérzéshez nyúlnak újabb számaink, és főszerephez jutnak olyan parányi szereplők, mint egy almafa, egy veréb. S igazán nem mindennapi szerepben… és nem mindennapi zenével. A téma úgy hozta, hogy mindkét Jártó verset Csajkovszkij híres 4. szimfóniájának átírt zenéi ölelik át. Itt a kicsinyek a legnagyobbak..

Keressék és hallgassák szeretettel e számokat

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Almafa

Ez a kis almafa meghal,
meg bizony, ha nem vagyok,
száraz ágán – képzeletemben –
bagoly huhogott.
Gyökerén kóbor farostok.

– Ez a kicsiny almafa meghal!

De láttam egy kis élet-hajtását,
rügyecskét, majdan levelet,
csak annyi volt, mint alélt szája
előtt, tükrön a lehelet.

Mint válságos embert az orvos,
úgy gondoztam a fa-jövőt,
nagy szó, de a klinikai
halálból visszahoztam őt.

S tavaszodván, engem – a doktort –
virágcsokorral ünnepel!
S hála-pénzét csak ősszel szórja
már deres földre, ahogy kell!

Jártó Róza: A veréb álma

Én már voltam sas,
egyszer nagyon régen,
de kitették a szűröm
egy sötét éjen’.
Itt nincs már helyed,
fészked már enyém!
Neked meg jusson
a penészes kenyér!...

Én már megtanultam,
verébként élni,
verébként szárnyalni,
fel - fel az égig!

Hamarosan elérem
a felkelő napot,
s álmodom a
szebb jövőt,
mint a Sasok!