Ez az elragadó téma még
gyerek koromból maradt meg bennem.
A békéscsabai Bartók Béla
Zeneiskolába jártam, ahol hegedülni tanultam. Ezt a tevékenységemet 10 évig
folytattam a 8 általános és 2 továbbképző évben. Az utolsó években játszottam a városi szimfonikus zenekarban is.
A zeneiskolában általános
gyakorlat volt, hogy az idősebb tanulók nemcsak az évzárón, a zeneiskolai
növendék hangverseny napokon lépnek fel, hanem egyéb alkalmakor, egyéb helyeken
is.
Egyik hegedűórám előtt az
egyik hegedűs társam, Gyuri, egy új koncert darabot kezdett játszani, amely
azonnal feltűnt nekem eredetiségével. Akkor még ő is tanulta a darabot, és
többször is eljátszotta, tanárunk, Bandi bácsi intenciói alapján. Ekkor még nem
is tudtam, kinek a művét játszotta.
Aztán sor került a darab
előadására is, a legközelebbi növendék hangversenyen. Gyuri zenéjének címe
ekkor kiderült ̶ Dancla: Álmodozás... Előadása után nagy tetszésnyilvánítással
tapsoltunk neki...
Én is és növendéktársaim
játszottunk más Dancla-darabokat, így a zeneszerző ismert volt, de a Gyuriét nem
játszotta rajta kívül senki más. Aztán még egyszer hallottam Gyuritól az
Álmodozást, egy ünnepélyen. És ekkor rögzült meg bennem, örökre. Soha nem
láttam a kottáját sem, de hallásból akkor megtanultam. Később egy alkalommal én
is előadtam, egy egyetemi ünnepélyen.
Nemrég ismét eszembe jutott Dancla Álmodozása és
leírtam emlékezetből a kottáját, amely alapján most előadásra került a videóban. Miután Gyuri szabadon játszotta, a kottázás során egyetlen gondom
volt: valójában a hangok milyen ritmusban lehettek az eredeti kottában? Ha
ettől némileg most eltértem, bocsátsa meg nekem Charles Dancla…
És lám, Gyuri is „tanárom” lett e kis
remekmű kapcsán.
Hallgassátok
a szóló hegedű szépségét és álmodozzatok ̶ szeretettel Gyula.
Petőfi
Sándor világhírű verse a mai napig sok magyar zenészt megihletett.
Évek
óta születtek erre a versre megzenésítések, jellemzően vidám hangulatú
dalokban, könnyű zenei műfajban.
Most
mi is elhatároztuk, hogy a „Dallamokkal ölelt rímek” kategóriánkban kifejezzük
odaadó tiszteletünket, szeretetünket e nagyszerű vers iránt.
A mi
elképzelésünk erről a versről nem a zenei „megmodernizálás” törekvése. Mi a
vers születési idejében uralkodó hagyományos szellemből indultunk ki.
Meggyőződésünk, hogy a korhűség szentsége megőrzésével jobban gazdagítjuk a
róla alkotott emlékképet.
Ugyanez
jellemzi a videós bemutatását is. Nem őszi természeti képeket, sírokat,
ölelkező párokat igyekeztünk bemutatni. Ezek csak elvonják a figyelmet a vers
mély gondolatiságáról, és azt sugallják, képzeld ilyennek, amilyennek mutatjuk…Mi
meghagytuk a gondolati szabadságot, érezze mindenki olyannak a versben
megjelenő gondolatokat, amilyennek akarja. Egyedül a versben idézett költő és
hitvese bemutatását céloztuk, azt is korabeli ábrázolásában. A fényképek
Nagykárolyban az egykori Aranyszarvas fogadóban készültek, ahol a költő a
feleségével többször megfordult. A fogadó nagytermében található freskó képek
az ő emléküket hordozza, a hálás utókor szellemeként. Ide sorolható az ugyanitt
található korabeli festmény is, amely egy itteni bálban mutatja őket.
A
zenemű egy szimfonikus költemény, és illeszkedve a költő korai halálának
megsejtéséhez, nem egy vidám dal, hanem inkább a vers gondolatiság feszültségét,
komolyságát jeleníti meg. A zene ritmusa híven követi a vers hexameter szerű
ritmusát. A feszültség oldása céljából, ellenpont-ritmusként, a három versszak
közé két közdarab került, keringő-tánc ritmusban. Az első szólamot egy férfi
bariton énekli, amelyhez második szólamként kötődik egy szoprán női énekhang, a
verselés Jártó Róza hangja.
A
Dallamokkal ölelt rímek műfajban megírt darabunk megszületését a Róza &
Julius kiadónk gondozta, Róza és Julius, valamint az R&J Szimfonikusok és
Stúdió közreműködésével. A videó képek eredetijeiért köszönet illeti Sróth Ödön
nagykárolyi költőt, és Bikfalvi Zsolt fotóművészt.
Minden
magyar ismeri e verset, ehelyett egy rövid részt mutatunk be Enyedi Anna
Regina: Az egykori Aranyszarvas Fogadó c. leírásából, Petőfi szavait idézve.
Fogadják
tőlünk szeretettel̶ Róza és Gyula.
„Ez időtől számítom életemet”
Petőfi egyik Kerényi Frigyesnek címzett levelében emlékezett vissza kedves
élményre, amikor 1847 május 15-én újra Nagykárolyba érkezett:
„… itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát. (…) Barátom,
leírnám őt neked, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész
fényében, forróságában leírhassam lelkét!
Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először
láttam őt (…) délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ
létét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt, akkor lett a
nagy semmiségben a világok milliója, és szívemben a szerelem… mindezt
Juliskámnak egy pillantása teremté. Édes elandalodással nézek át ama kert fáira
és áldást mondok még arra is, ki őket ültette.”
Számos
út vezet a gyerekek lelkivilágának építéséhez.
Most
egy új ilyen lehetőségre bukkantunk. Kezünkbe került Pilinszky János katolikus
költőnk egyik alkotása, A Nap születése című vers-prózája. Egy olyan mű,
amely tartalmában a nap keletkezésének meseszerű leképzésével egészen új
dimenzióba helyezi a valóságot.
A
vers megismerése során szeretetünk iránta egyre nőtt, és olyan ötletünk támadt,
hogy megzenésítjük, mivel szinte adta magát a szépséges szöveghez illő zene.
Egy olyan alkotásra gondoltunk, mint Sz. Sz. Prokofjev: Péter és a farkas
című meséje, de csak annyiban, hogy zene, ének és versmondás ötvöződik, mint
ahogy az már a mi műfaji repertoárunkban annyiszor szerepelt: „Dallamokkal
ölelt rímek”.
A
megvalósítást azonban nehezítette. hogy Pilinszky szabad verselésben írta
művét, szabálytalan hosszúságú sorok és a ritmikus verselés teljes elhagyása
mellett. A zenei gondolatokat viszont szabályos rend szerinti formában
gondoltuk önteni, hiszen egy gyerek számára a modernnek nevezett dallamtalan,
ütemtelen zenei műfaj nem érthető. Sőt, a legtöbb felnőtt számára is megjegyezhetetlen.
Éppen ezért a mi szépség felfogásunk szerint dallamos alkotást kívántunk
létrehozni. Ezt meg is tettük, és amennyire a magyar nyelv eleve ritmikus, azt
a zenében is törekedtünk megvalósítani.
További
gondot az jelentette, hogy a Pilinszky vers hosszú, több mint kétszáz sorból
áll, így sok egymástól eltérő dallamot kellett bekapcsolni. Egy rendezett
dallam, ̶ pl. népdal
̶ mindössze négy soros, és ez
ismétlődik néhányszor. Könnyen kiszámolható, hogy hány különböző dallamot kellett
egymáshoz illeszteni, harmóniába. Ezért több helyen több soros dallamot írtunk
le, de gyakran a szabálytalan vers sorokhoz mi is szabálytalan dallam sorokat
hoztunk létre.
A
mese lényege, hogy amikor a nap, még nem létezett, csekély fényű csillagok világították
az égboltot, nagy szomorúságban folyt a földi élet. Ezt a szomorúságot a zenei
főmotívumnak moll hangnemben, helyenként szokatlan hangzásokkal való megjelenítése
jellemzi. A csillagok elhatározását, hogy egy nagy fényességben egyesüljenek,
izgatott zenei képletekkel jelenítettük meg. Amikor a csillagok egyesülése
megtörtént, megszületett az ég csodája, a Nap, akkor a zene új harmóniát
kapott, himnusz szerű ünnepi dallammal.
Fontosnak
tartottuk, hogy maga a születés és annak parádés megünneplése is méltó módon
menjen végbe, tehát alapvetően Dúr hangnemben, a vidámságot az ünnepi asztalhoz
ülő nagyszámú vendég tiszteletére táncos lejtésű dallamokkal fejeztük ki.
„Sokáig csupán
csillagok
lakták az égbolt magasát.
Pislákoló fényükben a világ
sokáig élt örök árnyékban,
ezüstszín gyászruhában…
…El is indult vagy ezer csillag
egymásfele. Ezer irányból,
ezer úton ezernyi csillag
elindult a sötétség pereméről,
hogy az égbolt tátongó közepén
közös ragyogást alapítsanak.
Hosszú utat tettek az égbolt
elhagyatott fekete féltekén,
de végül is nagy boldogan
egymásba olvadt mind az ezer csillag,
gyönyörű és egyetlen fényességben…
…Ezer csillagnak közös fészke:
így született meg a kerek nap,
az ég csodája, s vette kezdetét
a világosság első ünnepélye…
…Közben a nap, az ünnep ragyogása
a tetőpontra hágott. S ebben a
fényességben, bár utolsónak érkezett,
egy sudár ifjú és egy szép leány
-- az ünnepély királyi párjaként--
az asztalfőn foglalt helyet,
örömére a többi meghívottnak…”
Pilinszky
nagyon részletesen leírja a Nap születés parádés ünneplését: egy soha nem
látott nagyságú asztalhoz gyülekeztek a Föld tagjai, mint a levegő, az égbolt,
a tenger, majd az élőlények, mint az erők, ligetek, virágok, füvek, és az
állatok sora. Végül az ember is megjelent egy királyi ifjú pár képében, és az
asztalfőn foglalt helyet.
E
gyülekezés és asztalfoglalás a zenében több játékos dallamsorral került
kifejezésre, mely többször ismétlődött, és végül az ünnepség a tetőpontjára
hágott. Mindenki hitte, hogy ezután delelő fényesség lesz a világon.
Ámde
egy idő után árnyak lopakodtak az asztal alá és fölé, majd egyre szaporodva,
már a bejáratot is elállták. és egy idő után több volt az árnyék, mint a fény…
A Nap pislákolni kezdett, a vendégsereg az ijedségtől pánikkal távozott, és
csak az ifjú pár maradt a sötét éjszakában.
„De a fiú nem rettent meg szívében.
Szelíden átölelve kedvesét,
ily szavakat intézett a világhoz:
"Ne féljetek, tengerek és virágok,
ne féljetek, állatok és füvek,
az újszülött nap nem halott,
csak megpihen, hogy holnap újra keljen,
új erővel, megújult ragyogással."”
És
úgy is lett:
„S amikor reggel palotája
kristálytermében fölébredt a fény,
s hosszan nyújtózva éledezni
és emelkedni kezdett ̶ hirtelen
olyan ujjongás fogadta a földön,
nagyobb, mint az első nap öröme.
Mert akkor már tudhatták mindenek,
hogy azután az éjszaka csak álom,
amit a fénylő valóság követ.”
Úgy
is mondhatnánk, hogy itt már a Naphimnusz szólalt meg, mint vezérdallam, amely
az előzőekben már többször is megjelent, igaz, kezdetlegesebb alakban, és végül
megismételve, a magyar Himnusz ritmusát örökölve zárja a művet: „Isten áldd
meg a Napot”...
A
zenei kifejezésben a szimfonikus zenekar aláfestésében szoprán női- és bariton
férfi énekhang viszi a dallamot, a verset pedig Jártó Róza teszi hozzá. A
térhatású hang stúdiónk munkája. Így az alkotás gondozója a Róza & Julius
kiadó, az R&J szimfonikusok és R&J stúdió együttesével.
Hallgassátok
A Nap születése hangjátékot, amit a mesélő szülők, nagyszülők figyelmébe
ajánlunk és a legkisebbeknek szántunk̶
szeretettel Róza, a nagy mesélő és Gyula, a zene kitalálója…
Ezek közé tartozik Törőcsik Mari ̶ a mi Marink, milliók Marija. Az ő személyisége
egész életén át leírhatatlanul tiszta, megnyerő, és szépséges. Gazdag
életpályája példamutatóan hatott művésztársaira a kezdetektől a végsőkig.
Most nem igazán nekrológot kívánunk közreadni Mariról, hanem emlékeinket
vettük elő róla és használtuk fel zenés darabunkhoz. Az első emlék az „Árvább
vagyok a lehulló levélnél…”tárgyú népdal
éneklése, azzal a szöveg-változtatással, amelyet a Körhinta című filmben
hallhattunk.
Az első rész fő dallama mellé egy „iker dallam” is került, méghozzá olyan
módon, ahogy a mezzoszoprán énekes hangja mellett szoprán énekhangjában felcsendül.
Az iker dallam önállóan is életképes, és szokatlan módon éppen ez válik a gyász
kifejezőjévé, ezzel indul a zene, természetesen fúvós hangszerekkel. Máskor az
ikerdallam a fődallammal egyszerre szólal meg egymást a harmóniájával
kibővítve.
Az első rész zenei szerkezete A-B-B-A, persze más-más hangszer- illetve
hang kiosztással. A gyászmotívum (A) után a népdal első versszakát (B) így
mezzoszoprán és szoprán énekes adja elő, míg a második versszakát (B) bariton
és tenor férfi. Ezt követően visszatér a gyász motívum (A) de valamivel
tempósabban.
A darab második része vidámabb színeket ölt az egyre gyorsabban pörgő
csárdásban. Itt is egy ikerdallam indítja és zárja a táncot, a szerkezet itt is
A-B-B-A, váltakozó zenei kiosztásban. Jellemzője, hogy legnagyobb részben fa- és rézfúvósok fújják a talp alá valót. A
táncot humorossá teszi a harsona itt-ott megjelenő glissando hangja, ami
épp e hangszer sajátja.
A hallanivalók sajátossága itt is a bal- és jobb fülre való kontrasztosítás.
A zenét megjelenítik a RJ szimfonikusok és szólistáik. Készült a Róza &
Julius kiadó stúdió gondozásában. A dal szövegét elénekli Jártó Róza.
Ebben az emlékezésben Mari életéből a kezdeteket idézzük, a halhatatlansága
első jegyeként̶̶szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula…
A március 8.-i nőnapra szóló köszöntőt keresve
a Zöldellt a rózsafa című népdal
jutott az eszembe, mint a hitvesi hűség szép mintája. Ezt a dalocskát szinte
mindenki ismeri, de kórus-énekben, szimfonikus zenekari aláfestéssel senki. Ez
került kivitelezésre, sőt lemezkiadásra most a Róza & Julius kiadó
gondozásában.
Sokan kérdezték az utóbbi időben írt
szimfonikus műveinkről, hogy mely zenekar játssza? Mely kórus énekel? Ez szinte
zavarba is hozott, hogy a videóknál vagy a lemezeknél nincs feltüntetve az
előadó zenekar és/vagy kórus.
Nos, a legújabb a Zöldellt a rózsafa című népdalt tartalmazó Cd lemezünkön már ez a
felirat is szerepel: „R&J szimfonikusok”, azaz Róza & Julius
szimfonikusok. Mindez hosszú fejlődés eredménye,mivel most már állandó gyakorlattá vált a
virtuális szimfonikus zenekarunk és kórusunk megjelenítése a virtuális
világban, a megosztókon, mint a Youtube, Videa, Indavideo, Vimeo.
Lemezfelvételeink kidolgozása, azaz a
master hangfelvétel, valamint a borító és lemezgrafika a Róza & Julius stúdiójában
készül, a lemezek fizikai legyártása évek óta a Robotix kft.-ben történik.
Érdekessége a kiadott lemezeinknek, hogy ‒ szintén hosszú fejlődés alapján ‒
nemcsak a hanganyagot rögzíttetjük a lemezre, hanem annak videó változatát is,
valamint a mű teljes kotta-anyagát is. Így egy-egy kislemezen mindig csak egy ‒
rövideb-hosszabb ‒ zeneszámot rögzítünk, a hozzátartozó fenti részletekkel.
Ez a teljesen egyedi megoldás lehetővé
teszi a kották kinyomtatását egy későbbi élő előadáshoz, valamint az
elektronikus kottaolvasóba való átvitelt is. Ez a komplex kivitelezés
lemezeinket nyilvánvalóan értékesebbé, hasznosíthatóbbá, egyben értékállóbbá
teszi.
Végül érdekességként hozzátesszük, hogy a
szépséges Zöldellt a rózsafa nem magyar
népdal, de a magyarra fordítása elsőrangúan magyaros. Inkább csak a
hangzásvilágából és szerkezeti felépítéséből lehet arra következtetni, hogy mégsem
magyar, hanem lengyel gyökerű, de a
magyar szívet ugyanúgy melengeti…
Hallgassátok, lássátok ‒ szeretettel Róza
és Gyula.
Zöldellt a rózsafa
Zöldellt a rózsafa,
mégis elszáradott.
Meg ne tudd anyácskám,
meg ne tudd anyácskám,
sej, hogy miért búsulok!
Oly bús az életem,
elment a kedvesem
messze más határba,
messze más határba,
és útját nem lelem.
Zöld erdő sűrűjén
madárka hangja száll.
Hallod jó anyácskám,
hallod jó anyácskám,
kedvesem arra jár.
Vígan szól énekem.
Elmúlik majd a tél.
Rózsa virulásra,
rózsa virulásra
hű párom visszatér.
Az altató témája már megjelent évekkel ezelőtt a zenei
rovatunk 29. számaként. Abban a rovatban részletesen kifejtettem, hogy miért és
hogyan írtuk meg József Attila Altató című versének megzenésítését. Joggal
merül fel a kérdés, hogy akkor most miért kerül elő ismét ugyanennek a versnek újabb
felidézése?
Amíg ama mű egy egyszerű szoprán ének
zongorakísérettel, addig az új mű ugyanannak az alapdallamnak szimfonikus
zenekarra való átírásával a gyerekszobai dalocskával szemben egy koncert-termi
előadásra szánt művé terebélyesedett. Ennek hátterében az a tény áll, hogy a
komponálási és a stúdió-munkálati gyakorlatunk az eltelt időszak alatt, nagyon
sokat fejlődött a szimfonikus zenekarrá válásban, amely kétségkívül a zenekari
létezés csúcsait veszi célba. Megalakult a R&J szimfonikusok virtuális
együttese, és természetesen a további komponálási feladatokban ennek az
együttesnek jut a főszerep.
Tehát az Altató II pontosan egy kísérlet arra, hogyan
lehet egy sikeres darabból még sikeresebbet csinálni, a hangszer eszközök
megváltoztatásával és jelentős bővítésével. A két hangszer (szoprán és zongora)
helyett 17 hangszer együttese adja meg a dallam újdonságát. Az alapdallam és a
hangnem, valamint a szoprán ének változatlan, de az új intro, intermezzo, és outro
zenei elemek nagyobb keretet adnak a zenének.
A hangszerelés részletezéssel itt nem kívánok
foglalkozni, csak annyiban teszek említést, hogy a szimfonikus zenekar
valamennyi hangszere kapott valamilyen szerepet, sőt, a magas hangok élesítése
céljából üvegharang is megszólalgat.
Viszont stúdió
felvétel munkái jelentősen megváltoztak, egy bővebb alapra kerültek. Ennek eredménye,
hogy az új ún. multi-sztereó hatású felvétel
készült, amely messze felülmúlja a klasszikus sztereó felvételi hangzásokat. Eredményként
az össz-zenei hangzásból sokkal több részlet hangzás emelkedik ki. Ez a
kompozíciót így hangzás szempontjából élvezetesebbé, értékesebbé teszi. Mindez
persze fej- vagy fülhallgatópár alkalmazása mellett érvényesül teljesen.
Megjelennek a jobb vagy bal fülben erősebben hallható részletek az általános
közép-hangzás mellett. Ezeknek az érvényesítésére a sokszólamúságban jut fontos
szerep.
Mindezek
figyelembevételével lehetőleg fej- vagy fülhallgatón keresztül hallgassátok e
darabot ‒ szeretettel Róza és Gyula
