Számos út vezet a gyerekek lelkivilágának építéséhez.
Most
egy új ilyen lehetőségre bukkantunk. Kezünkbe került Pilinszky János katolikus
költőnk egyik alkotása, A Nap születése című vers-prózája. Egy olyan mű,
amely tartalmában a nap keletkezésének meseszerű leképzésével egészen új
dimenzióba helyezi a valóságot.
A
vers megismerése során szeretetünk iránta egyre nőtt, és olyan ötletünk támadt,
hogy megzenésítjük, mivel szinte adta magát a szépséges szöveghez illő zene.
Egy olyan alkotásra gondoltunk, mint Sz. Sz. Prokofjev: Péter és a farkas
című meséje, de csak annyiban, hogy zene, ének és versmondás ötvöződik, mint
ahogy az már a mi műfaji repertoárunkban annyiszor szerepelt: „Dallamokkal
ölelt rímek”.
A
megvalósítást azonban nehezítette. hogy Pilinszky szabad verselésben írta
művét, szabálytalan hosszúságú sorok és a ritmikus verselés teljes elhagyása
mellett. A zenei gondolatokat viszont szabályos rend szerinti formában
gondoltuk önteni, hiszen egy gyerek számára a modernnek nevezett dallamtalan,
ütemtelen zenei műfaj nem érthető. Sőt, a legtöbb felnőtt számára is megjegyezhetetlen.
Éppen ezért a mi szépség felfogásunk szerint dallamos alkotást kívántunk
létrehozni. Ezt meg is tettük, és amennyire a magyar nyelv eleve ritmikus, azt
a zenében is törekedtünk megvalósítani.
További
gondot az jelentette, hogy a Pilinszky vers hosszú, több mint kétszáz sorból
áll, így sok egymástól eltérő dallamot kellett bekapcsolni. Egy rendezett
dallam, ̶ pl. népdal
̶ mindössze négy soros, és ez
ismétlődik néhányszor. Könnyen kiszámolható, hogy hány különböző dallamot kellett
egymáshoz illeszteni, harmóniába. Ezért több helyen több soros dallamot írtunk
le, de gyakran a szabálytalan vers sorokhoz mi is szabálytalan dallam sorokat
hoztunk létre.
A
mese lényege, hogy amikor a nap, még nem létezett, csekély fényű csillagok világították
az égboltot, nagy szomorúságban folyt a földi élet. Ezt a szomorúságot a zenei
főmotívumnak moll hangnemben, helyenként szokatlan hangzásokkal való megjelenítése
jellemzi. A csillagok elhatározását, hogy egy nagy fényességben egyesüljenek,
izgatott zenei képletekkel jelenítettük meg. Amikor a csillagok egyesülése
megtörtént, megszületett az ég csodája, a Nap, akkor a zene új harmóniát
kapott, himnusz szerű ünnepi dallammal.
Fontosnak
tartottuk, hogy maga a születés és annak parádés megünneplése is méltó módon
menjen végbe, tehát alapvetően Dúr hangnemben, a vidámságot az ünnepi asztalhoz
ülő nagyszámú vendég tiszteletére táncos lejtésű dallamokkal fejeztük ki.
„Sokáig csupán
csillagok
lakták az égbolt magasát.
Pislákoló fényükben a világ
sokáig élt örök árnyékban,
ezüstszín gyászruhában…
…El is indult vagy ezer csillag
egymásfele. Ezer irányból,
ezer úton ezernyi csillag
elindult a sötétség pereméről,
hogy az égbolt tátongó közepén
közös ragyogást alapítsanak.
Hosszú utat tettek az égbolt
elhagyatott fekete féltekén,
de végül is nagy boldogan
egymásba olvadt mind az ezer csillag,
gyönyörű és egyetlen fényességben…
…Ezer csillagnak közös fészke:
így született meg a kerek nap,
az ég csodája, s vette kezdetét
a világosság első ünnepélye…
…Közben a nap, az ünnep ragyogása
a tetőpontra hágott. S ebben a
fényességben, bár utolsónak érkezett,
egy sudár ifjú és egy szép leány
-- az ünnepély királyi párjaként--
az asztalfőn foglalt helyet,
örömére a többi meghívottnak…”
Pilinszky
nagyon részletesen leírja a Nap születés parádés ünneplését: egy soha nem
látott nagyságú asztalhoz gyülekeztek a Föld tagjai, mint a levegő, az égbolt,
a tenger, majd az élőlények, mint az erők, ligetek, virágok, füvek, és az
állatok sora. Végül az ember is megjelent egy királyi ifjú pár képében, és az
asztalfőn foglalt helyet.
E
gyülekezés és asztalfoglalás a zenében több játékos dallamsorral került
kifejezésre, mely többször ismétlődött, és végül az ünnepség a tetőpontjára
hágott. Mindenki hitte, hogy ezután delelő fényesség lesz a világon.
Ámde
egy idő után árnyak lopakodtak az asztal alá és fölé, majd egyre szaporodva,
már a bejáratot is elállták. és egy idő után több volt az árnyék, mint a fény…
A Nap pislákolni kezdett, a vendégsereg az ijedségtől pánikkal távozott, és
csak az ifjú pár maradt a sötét éjszakában.
„De a fiú nem rettent meg szívében.
Szelíden átölelve kedvesét,
ily szavakat intézett a világhoz:
"Ne féljetek, tengerek és virágok,
ne féljetek, állatok és füvek,
az újszülött nap nem halott,
csak megpihen, hogy holnap újra keljen,
új erővel, megújult ragyogással."”
„S amikor reggel palotája
kristálytermében fölébredt a fény,
s hosszan nyújtózva éledezni
és emelkedni kezdett ̶ hirtelen
olyan ujjongás fogadta a földön,
nagyobb, mint az első nap öröme.
Mert akkor már tudhatták mindenek,
hogy azután az éjszaka csak álom,
amit a fénylő valóság követ.”
Úgy is mondhatnánk, hogy itt már a Naphimnusz szólalt meg, mint vezérdallam, amely az előzőekben már többször is megjelent, igaz, kezdetlegesebb alakban, és végül megismételve, a magyar Himnusz ritmusát örökölve zárja a művet: „Isten áldd meg a Napot”...
A
zenei kifejezésben a szimfonikus zenekar aláfestésében szoprán női- és bariton
férfi énekhang viszi a dallamot, a verset pedig Jártó Róza teszi hozzá. A
térhatású hang stúdiónk munkája. Így az alkotás gondozója a Róza & Julius
kiadó, az R&J szimfonikusok és R&J stúdió együttesével.
Hallgassátok
A Nap születése hangjátékot, amit a mesélő szülők, nagyszülők figyelmébe
ajánlunk és a legkisebbeknek szántunk ̶
szeretettel Róza, a nagy mesélő és Gyula, a zene kitalálója…
Elérhetőségek:
https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003
