A most megjelent Jártó Róza: Az élet zenéje című, új szépirodalmi regénye, mint azt
az előző zenei rovatunkban leírtuk, Vivaldi Négy évszak című művével áll
összefüggésben. Folytatásként az Ősz és a Tél évszakok zenei témájából kívánunk
bemutatni egy új videót.
Az Ősz hegedűverseny első tételéből itt a
szólóhegedűre írt verzió. Ez nem egy részlet, hanem a teljes tétel. A szonett
változat első versszaka az ősz gazdagságát, örömét sugározza, és ezt adja
vissza a hegedűszóló is mozgalmas, változatos részletekkel
Ősz
„Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve –
holnap álomba hamvad majd vigalma.
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.”
Az ezt követő Tél versenymű második tétele
egy egészen más világ. A fényes, lágy hegedűszóló egy meleg szobábani boldog létet
idéz, miközben a kinti világ zord, fagyos.
A most megjelent Jártó Róza: Az élet zenéje című, új szépirodalmi regénye a
rendszerváltás eseményeit megelőző időszakról szól. A küzdelmes életű főhőse
korán megtalálta életének legfontosabb zenéjét, amely mindig átsegítette életének
hullámzó hegy-völgyén.
Most nem a szépirodalmi regény
cselekményéről kívánok szólni, bár az is megérdemel több méltató írást is. Itt
magáról a zeneszeretetről, annak kialakulásáról teszek említést. Gyakran
előfordul, hogy az ember valahol véletlenül meghall egy zenét, és ez egy örök
életre nyomot hagy a lelkében és minél többször hallja, újra meg újra, annál
jobban kívánja visszahallgatni.Ez történhetett
az író életében is, amelynek érzésével felruházta regénye főhősét.
Ilyen örökbecsű zenemű Vivaldi Négy évszak című terjedelmes műve
is, amely négy hegedű koncert, összesen tizenkét tételben és minden tétel egy-egy
hónapot jelenít meg zeneileg. És bár ezt a zeneművet sokan ismerik és szeretik,
mégis kevesen tudják, hogy van egy poétikus előzménye, nevezetesen az, hogy a
Vivaldi család nőtagjai négy szonettben megírták a négy évszakot. És ezek a
szonettek ihlették meg a zeneszerzőt hegedűversenyeinek megírására.
Álljon
itt a legörömtelibb szonett, a
TAVASZ
Megérkezett
az új tavasz, vidáman
köszönti őt
az ujjongó madárdal,
s a
csermelyek a szellő sóhajában
frissülve
futnak, édes suttogással.
Villám és
mennykő súlyos gráciával
jelenti be
sötét-libériásan,
s hogy
elcsitul az égzengés – madárdal
hallik
megint, benne zengő varázs van.
Virágos
réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb
és mély álomba bódul
a
kecskepásztor, hű kutyája mellett.
S furulyaszó
csendül az álmokon túl:
a tündöklő
tavaszban táncra kelnek
a pásztorok
s a nimfák csapatostul.
Magából az élő zene Tavasz részéből
készítettem szóló hegedű kivonat részleteket, az első-második-harmadik tételből,
de ráadásként a Nyár első tételéből is.
Ez a 2020-s év senki által nem várt új, halálközeli
fejleményt hozott a világnak: a Covid 19 koronavírus világjárványt, amely a napjainkig
félelemben tartja a világ földrészeinek lakóit. És nem csak sűrűbb meghalás-érzés
által támadt pánik sújtotta a népességet, de nyomában gazdasági válság is
fenyeget, éppen a fertőzés terjedés megelőzése okán. Mindehhez határozott
intézkedés-sorozat bevezetésére, fegyelmezett végrehajtásra, empátiára,
szeretetre, megértésre, anyagi és erkölcsi áldozatvállalásra volt szükség, Az ebből
fakadó viselkedés a népesség legnagyobb részében meg is nyilvánult ‒ ők lettek
a vírus-legyőzők.
Mégis ki kell emelni ezen időszak
legnagyobb alakjait, akik a vírus által fertőzöttek megmentésén dolgoztak éjt-nappallá
téve: mentősöket, orvosokat, ápoló- és kisegítő személyeket, akik szó-szerint a
halál torkában dolgoztak, hogy minél többen meg-gyógyulhassanak. Ők az igazi
győztesek. Minden győzőt, de leginkább őket illeti meg a köszönet, a hála, a
tisztelet, és minden jókívánság, amely az általunk nyújtott imában testesül
meg: Üdvözlégy Mária.
Az Üdvözlégy Mária, ‒ az emberiség által
egyik legismertebb ‒ ima legyen most egy új zenei formába öltözve ‒ kottás
alakban ‒ közreadva, amellyel tovább erősítjük az életbe vetett hitünket,
jószándékunkat a Róza & Julius kiadó munkatársai:
A Tisza
keringő című alkotásunkban már szó volt arról, hogy az a Négy
évszak szimfonikus zenemű második tétele, amely hamarabb lett kész,
mint az első tétel. Egy nagy zenemű megálmodása és kivitelezése nem egy
lineáris vonalon futó megvalósítás, hanem egy terv végrehajtása: 1 ‒ Tavasz, 2
‒ Nyár, 3 ‒ Ősz, 4 ‒ Tél, de nem feltétlenül egymásután, hanem az ihlet
megnyilvánulása szerint. Így jelent meg elsőnek nyár köszöntőnek a Tisza keringő, most pedig a téli áhítat
megtestesítője, az Angyalok imája.
Mondhatni azt is, hogy egy nagyszabású,
többtételes zenemű megalkotása hasonlít egy nagyszabású festmény csoport
készítéséhez, ahol az alkotó hol itt, hol ott helyez fel vázlat részeket, színfolt
részleteket, majd azokat itt is, ott is többszöri nekifutással végleges
állapotba hozza.
Beethoven a 9. szimfóniáját 11 évig írta,
és valószínűleg ő is hol egyik, hol másik részen dolgozott, és csiszolgatott
újra meg újra. Így vagyunk a Négy évszakkal is. A Tél tételnek az első része
egy karácsonyi mise áhítatát célozza, amelynek megvalósítása egy hatszólamú
vegyes kórus megszólaltatásával történik. A férfi tenor és a női szoprán vezetik
a fő szólamokat, a mezzoszoprán, alt, bariton és basszus hang mindezeket színesíti,
kiegészíti, egységbe foglalja. A tenor a Mi
Atyánk imát mondja, gregorián ének stílusban. A zenemű az égi hangzású
angyal-éneket kívánja közelebb hozni hozzánk.
És ekkor közbeszólt az egyáltalán nem várt
esemény, a gyorsan megjelenő és az egész világot megváltoztató koronavírus
világjárvány… Ebben a szituációban az Angyalok
imája egy új, nemesebb, átfogóbb, nagyobb horderejű célt is kapott,
nevezetesen ima az emberiségért…
És
így került publikálásra. Először magyar feliratozással és ima-hanggal. Majd
német, angol olasz, spanyol, orosz feliratozással is.
AZ IMA
Néked, Érted szól ebben az emberiség nehéz időszakában. Adjon erőt,
reménységet, hitet, hogy szerencsésen túléljük a világjárványt. A Mi Atyánk ima a föld minden keresztény
emberének napi imája. Itt az angyalok kórusa énekli a mennyből mindannyiunknak.
És
őszinte hála és nagyrabecsülés mindazoknak, akik hősiesen küzdenek a
koronavírus világjárvány betegeinek megmentéséért és a koronavírus
legyőzéséért…
Végül
szóljon az ima a koronavírusban elhunytak lelki üdvösségéért…
Hallgassátok
e zenét és továbbítsátok szeretettjeitek felé...
Zeneszerző:
Derkovats Gyula, ima-mondó: Jártó Róza. Készült a Róza & Julius Kiadó
gondozásában.
MI ATYÁNK
Mi Atyánk, aki a mennyekben
vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Ámen.
Érdekes eseményre hívtak a Miskolci Egyetem
Bartók Béla Zeneművészeti Intézete növendékei.
Klasszikus gitár-estet rendeztekBékéscsaba, Bartók Béla Szakgimnázium, Bartók
kamara termében, 2020 január 28-án este.
Az est szereplői: Kiss Ákos, Kisdi Endre,
Mrena Csongor és Varga Gábor hallgatók.
A műsorban felcsendültek J. S. Bach, F.
Tárrega, I. Albeniz, J. Turina, A. Piazolla, G. Ferrauto, Erkel F., Bartók B.
örökbecsű műveiből részletek.
A műsort hadd idézzünk néhány jellegzetes
mondattal.
Mindjárt az üdvözlő G. Ferrauto bevezetőben
mind a négy előadó muzsikált. Ritkán látható, hallható együtt egyszerre négy
akusztikus gitáros játéka, ez adta az első különleges élményt.
J. S. Bach nem írhatott szólót az akkor
még nem létező gitárra, így Kisdi Endre gitár-átiratban tolmácsolt a BWV 1200 szóló
partitából részleteket, amelyekben a szerző lelkületét azonnal felismerhettük.
Kiss Ákos J. Turina szóló szonátájának
első tételét adta elő magas technikai színvonalon.
Ezután érdekes darabot hallottunk Erkel
Bánk bánjából, a Keserű bordalt, Kisdi Endre és Varga Gábor saját átiratuk
előadásában.
J. S. Bach következő a BWV 995 sz. szóló művének
részleteit Varga Gábor tolmácsolta.
Bartók Béla Román néptáncok c. zongora
művét két gitáros átiratban Kiss Ákos és Kisdi Endre adta elő.
Kiss Ákos ismételten J. S. Bach művet, a BWV
996 e-moll szvit lassú tételét játszotta.
Majd I. Albeniz spanyol szvitjéből Kisdi
Endre a napfényes Sevillába kalauzolt el játékával.
A koncert zárószámát, A. Piazolla zenéjét
ismét a négy gitáros adta elő.
Összefoglalásul el kell mondanunk, hogy a
fiatal gitárosok művészi és virtuóz játékkal ritka értéket mutattak fel és örvendeztették
meg a hallgatóságot. Bizonyították,
hogy a mai világban is lehet szépséges, maradandó zenét hallani, amely
elgondolkoztat, sokféle helyszínre visz, megnyugtat, kikapcsol a napi
forgatagból.
Az utolsó
szám előtt a szereplők megköszönték tanáraiknak a koncertre való felkészítést.
Mi nekik köszönjük az előadást!
Bensőséges
perceket kívánok a meghallgatáshoz ‒ szeretettel Derkovats Gyula.
A teljes koncertet az alábbi elérhetőségeken
találhatjuk:
A
fenti cím elsőpillantásra furcsának tűnik. Hogy-hogy?
Tudjuk,
hogy a bécsieknek ott van Johann Strausstól a Kék Duná-juk, a cseheknek Bedrich Smetanától a Moldvá-juk, és most a sors úgy hozta, hogy a legszebb magyar folyónk,
a Tisza is inspirált magának egy szimfonikus keringőt…
A
történet kezdete persze nem innen indul, hanem onnan, hogy a következő jelentősebb
zeneszerzői munkaként egy Négy évszak
zenei ciklus megalkotását tűztük ki célul. Persze ez sem egyedüli, hiszen
Vivaldi Négy évszak hegedűversenye, Vagy Csajkovszkij Évszakok zongora darabja
mindezt a témát már jóval megelőzte, és jól ismert. Magyar viszonylatban
azonban ilyen nevű téma ismeretlen, ideje tehát, hogy legyen.
Hogy
egyik szavamat a másikba ne öltsem, meg kell jegyeznem, hogy a most bemutatott
Tisza keringő nem az első, hanem a második a sorban. Ugyanis a Négy évszak
ciklusnak sok dallam részlete már kottában van rögzítve, de a nyár évszak a
Tisza folyónkkal került megjelenítésre, és itt alakult ki a legerősebb az
inspiráció, már csak azért is, mivel Petőfi Sándor A Tisza című versével
fonódott, ölelkezett össze. Így ez lett kész elsőnek.
A
vers négy mozzanatával inspirálta a zenét: a Tisza-anya és a kis Túr-gyermek
találkozása, a tündérek tánca, a boldog órák életérzése a természet örök
szépségével, s végül a Tisza árvize. Keretként szinte folytonosan ott pulzál a
folyó hullámzását imitáló fuvola és hárfa cikázó hangja. Ja, és bevezetésként a
Tisza kanyargóssága… Ez egy népdaltöredék keringős alakjával indul. Minden
kanyarhurok ugyanezzel a motívummal került leírásra, csak mind más hangnemben,
az előző motívum kvartjára ugrásával.
Ezután
jön a főtéma, majd a tánc. A boldog órák és a nagy természet örök szépsége ‒ Petőfi
örökbecsű gondolata ‒ jelenti a zene érzelmi csúcspontját is. És aztán már a
csúcspont utáni megnyugvás jöhetne, de Petőfi a vers zárásaként a szelíd Tisza
drámai árvizét jeleníti meg és ezzel a csattanóval megszakítja a gondolatsort.
Ugyanez jelenik meg a zenei felvezetésben is, a félrevert harang, az árvíz
tombolása és tengerré terjedése, de végül is e második érzelmi csúcs a víz
lefutása utáni megnyugvásával, a csenddel a környezet siralmas pusztítását
érzékelteti.
Mindenkinek
ajánljuk a Tisza keringőt, e 23 hangszer megszólaltatásával megírt szimfonikus
költeményt ‒ szeretettel Róza és Gyula.
Petőfi Sándor: A TISZA
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
