TISZA KERINGŐ ‒ MAGYAR BÜSZKESÉG

A fenti cím elsőpillantásra furcsának tűnik. Hogy-hogy?

Tudjuk, hogy a bécsieknek ott van Johann Strausstól a Kék Duná-juk, a cseheknek Bedrich Smetanától a Moldvá-juk, és most a sors úgy hozta, hogy a legszebb magyar folyónk, a Tisza is inspirált magának egy szimfonikus keringőt…

A történet kezdete persze nem innen indul, hanem onnan, hogy a következő jelentősebb zeneszerzői munkaként egy Négy évszak zenei ciklus megalkotását tűztük ki célul. Persze ez sem egyedüli, hiszen Vivaldi Négy évszak hegedűversenye, Vagy Csajkovszkij Évszakok zongora darabja mindezt a témát már jóval megelőzte, és jól ismert. Magyar viszonylatban azonban ilyen nevű téma ismeretlen, ideje tehát, hogy legyen.

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, meg kell jegyeznem, hogy a most bemutatott Tisza keringő nem az első, hanem a második a sorban. Ugyanis a Négy évszak ciklusnak sok dallam részlete már kottában van rögzítve, de a nyár évszak a Tisza folyónkkal került megjelenítésre, és itt alakult ki a legerősebb az inspiráció, már csak azért is, mivel Petőfi Sándor A Tisza című versével fonódott, ölelkezett össze. Így ez lett kész elsőnek.

A vers négy mozzanatával inspirálta a zenét: a Tisza-anya és a kis Túr-gyermek találkozása, a tündérek tánca, a boldog órák életérzése a természet örök szépségével, s végül a Tisza árvize. Keretként szinte folytonosan ott pulzál a folyó hullámzását imitáló fuvola és hárfa cikázó hangja. Ja, és bevezetésként a Tisza kanyargóssága… Ez egy népdaltöredék keringős alakjával indul. Minden kanyarhurok ugyanezzel a motívummal került leírásra, csak mind más hangnemben, az előző motívum kvartjára ugrásával.

Ezután jön a főtéma, majd a tánc. A boldog órák és a nagy természet örök szépsége ‒ Petőfi örökbecsű gondolata ‒ jelenti a zene érzelmi csúcspontját is. És aztán már a csúcspont utáni megnyugvás jöhetne, de Petőfi a vers zárásaként a szelíd Tisza drámai árvizét jeleníti meg és ezzel a csattanóval megszakítja a gondolatsort. Ugyanez jelenik meg a zenei felvezetésben is, a félrevert harang, az árvíz tombolása és tengerré terjedése, de végül is e második érzelmi csúcs a víz lefutása utáni megnyugvásával, a csenddel a környezet siralmas pusztítását érzékelteti.

Mindenkinek ajánljuk a Tisza keringőt, e 23 hangszer megszólaltatásával megírt szimfonikus költeményt ‒ szeretettel Róza és Gyula.

Petőfi Sándor: A TISZA

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –

Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Elérhetőségek:

https://www.youtube.com/watch?v=AObNLfCl_vA