Dallamokkal ölelt rímek

Hamarosan itt van Valentin-nap, majd Nőnap…

Ebből az alkalomból idézünk a közelmúltban megjelent  Derkovats- Jartó Örökbecsűek/ Dallamokkal ölelt rímek című CD albumunk tartalmából. A  Jártó versekhez a zenei gondolatokat

F. Schubert szenvedélyes  8. szimfóniájából, M. Ravel tündéri zongoraversenyéből, és P. I. Csajkovszkij nagyhatású 4. szimfóniájából merítettük. Itt is megfigyelhetjük, hogy a szabad versek hogyan ölelkeznek szorosan a szabadon áradó zenével.

Hallgassák szeretettel ezeket a számokat

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza

Jelek

A versek akkor születtek 
amikor te nekem,
a felhők felől felhangzott, 
szerelmes énekem. 

Nem tudom miért volt, 
mért sírt fel a hold,
mikor a homlokod,
lelkemre ráhajolt.

Akkor én azt hittem,
ez csak egy álom.
Mond kedves,
hozzád az utat,
hol találom?

Mi lesz velem nélküled,
mi lesz veled nélkülem,
ha a magány a
szívünkben megpihen?

Jártó Róza

Mondd, mondd, mondd

Mondd, tudsz-e rajongva szeretni?
Gondot és bút ölelve feledni?
A hajnali harmat cseppjének örülni,
Vágyaink kútjába együtt elmerülni.
Hétköznap magányát osztani kedvessel,
Szárnyalni az égig boldogan repdesve.
Hinni, hogy örök soha el nem múló,
Amit most érzünk, az maga szárnyaló.
Együtt örülni a virágzó rétnek,
Melegre vágyva, de tűrni a télnek.
Vágyakat repítő felhőket nézni,
Az örök boldogság elmúltát félni.

Ha tudsz felhőtlenül, rajongva szeretni,
A gondot és bút nem nehéz feledni.

Jártó Róza

Hétköznapi boldogság 

Hogyan mondjam, mennyire szeretlek… 
mikor a napfény simogatja lelkemet. 
Mikor a léptem az utcán kopog, 
Mikor a fák levele zizegve mozog. 

Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény 
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam. 
És mikor éhesen korog a has, 
mindig akad egy kenyérrel teli kas. 

Nem mondom, hogy sosincs zivatar,

és felhő, mely napot eltakar. 
Hogy mindig és mindenkor süt a nap, 
s mindennap a napsugár egyformán simogat. 

Én csak azt mondom, kellesz nekem, 
ha a napsugár átdereng az éjemen. 
Ha testem párnádra, éhesen hull, 
ha a forró tested hozzám simul. 

Ha reggel érzem a pirítós illatát, 
a kávét, melybe a cukrot a kezed
nyújtott át. 

Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,

Ha nincs szív, mely utat mutat, 
hogy hazatalálj.