Dallamokkal ölelt rímek/Árvaság

A mai témánk a múltkori drámai után egy könnyed, kedves rövid vers a magány oldásáról. A meglepetést itt a végtelen egyszerűség és az összetartozás szerető meleg érzése adja. Az ölelkező dallam a kevéssé ismert romantikus cseh zeneszerző, L. Janacek Simfoniettá-jából átszerkesztett alakban erősíti meg a vers lágy, simogató báját.

Szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Árvaság

Anyám kapott egy cicát,
Olyan édes kis szőrmókot…

Ő is egy árva volt,
Ki vad kutyáktól,
S emberfiától űzve,
A kertek alatt kóborolt.
Kutyák kergették,
Ág szaggatta,
Kicsiny kis életét,
Pedig csak egy bűne volt,
Árva lett, kinek életében,
Nem volt menedék.

Összebújnak, együtt várnak,
Mint védtelen gyermekek,
Együtt várják a világ véget,
Még’ az élet lepereg.

Könnyes szemmel nézegetem,
Esténként a két árvát,
Ahogy egymást dédelgetve,
Oldják

szívük

magányát.