A
mai témánk a múltkori drámai után egy könnyed, kedves rövid vers a magány
oldásáról. A meglepetést itt a végtelen egyszerűség és az összetartozás szerető
meleg érzése adja. Az ölelkező dallam a kevéssé ismert romantikus cseh
zeneszerző, L. Janacek Simfoniettá-jából átszerkesztett alakban erősíti meg a
vers lágy, simogató báját.
Szeretettel
Jártó Róza és Derkovats Gyula
Jártó Róza: Árvaság
Anyám kapott egy cicát,
Olyan édes kis szőrmókot…
Anyám kapott egy cicát,
Olyan édes kis szőrmókot…
Ő is egy árva volt,
Ki vad kutyáktól,
S emberfiától űzve,
A kertek alatt kóborolt.
Kutyák kergették,
Ág szaggatta,
Kicsiny kis életét,
Pedig csak egy bűne volt,
Árva lett, kinek életében,
Nem volt menedék.
Ki vad kutyáktól,
S emberfiától űzve,
A kertek alatt kóborolt.
Kutyák kergették,
Ág szaggatta,
Kicsiny kis életét,
Pedig csak egy bűne volt,
Árva lett, kinek életében,
Nem volt menedék.
Összebújnak, együtt várnak,
Mint védtelen gyermekek,
Együtt várják a világ véget,
Még’ az élet lepereg.
Mint védtelen gyermekek,
Együtt várják a világ véget,
Még’ az élet lepereg.
Könnyes szemmel nézegetem,
Esténként a két árvát,
Ahogy egymást dédelgetve,
Oldják
Esténként a két árvát,
Ahogy egymást dédelgetve,
Oldják
szívük
magányát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése