Adventi fohász

Jártó Róza: Adventi fohász 

Uram!

Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk. 
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót, 
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.

Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért’ méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot…

***

A témát ma ismét a Dallamokkal ölelt rímek című albumunkból merítettük.

Hamarosan beköszöntő Advent időszaka meghozza a fenti vers aktualitását. A versíró őszinte, tiszta érzésein keresztül egy drámai fohász bontakozik ki az Úr felé egy súlyosan beteg ember gyógyulása érdekében.

A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Hallgassák szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

Letölthető:

Hallgasd meg:




Videó:

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo

Dallamokkal ölelt rímek/Árvaság

A mai témánk a múltkori drámai után egy könnyed, kedves rövid vers a magány oldásáról. A meglepetést itt a végtelen egyszerűség és az összetartozás szerető meleg érzése adja. Az ölelkező dallam a kevéssé ismert romantikus cseh zeneszerző, L. Janacek Simfoniettá-jából átszerkesztett alakban erősíti meg a vers lágy, simogató báját.

Szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Árvaság

Anyám kapott egy cicát,
Olyan édes kis szőrmókot…

Ő is egy árva volt,
Ki vad kutyáktól,
S emberfiától űzve,
A kertek alatt kóborolt.
Kutyák kergették,
Ág szaggatta,
Kicsiny kis életét,
Pedig csak egy bűne volt,
Árva lett, kinek életében,
Nem volt menedék.

Összebújnak, együtt várnak,
Mint védtelen gyermekek,
Együtt várják a világ véget,
Még’ az élet lepereg.

Könnyes szemmel nézegetem,
Esténként a két árvát,
Ahogy egymást dédelgetve,
Oldják

szívük

magányát.

Dallamokkal ölelt rímek a rákról

Különös drámai erővel indul ez a zenedarab. Az élet legnagyobb, mindennél nagyobb, legemberibb harcával, amely manapság nagyon sokunk sorsává válhat…

Mind a vers, mind a zene gondolata valós történéseken alapszik, mert az írók átélték már egy-egy számukra kedves ember legsúlyosabb megbetegedését. És erről nem lehet könnyekig fokozódó felindultság nélkül művet írni.

Amikor kiderül a halálos kór, a beteg számára ” virágzó rét” nem létezhet, a „nincs bújni hova” és „ki fogja akkor a kezemet?” gondolatok nagyon kifejezőek és hihetetlenül találóak a nagy megrendültségre. Mégis egyre inkább az élni akarás reménye vesz erőt a rémületen: vár a „szépség aranya”, „van erőm”, „legyőzöm őket”.

A vers gondolatait a zene még inkább életszerűvé teszi a maga szertelenségével, komorságával, szörnyűségességével. Végül a harcosságával, az erő, a hit nagy reménységével, biztatásával hitelesen, híven támogatja, egybeforr vele.

Ezt a nagyon fontos művészi üzenet hallja meg minden rákban szenvedő embertársunk… adja a sors küzdelmükhöz a titanikus erejük hitét!…

Mély együttérzéssel, szeretettel Jártó Rózától és Derkovats Gyulától

Jártó Róza: Harcok harca

Kinézve a kórház ablakán,
Virágzó rétet látom tán?
De hályog van a retinán,
Virágzó rét? Nincs is talán…
Burjánzó sejtek gúnyos hada,
Tépi a testem, nincs bújni hova,
Az akarat, a szerencse csillaga,
Elfutott, vagy nem is volt soha…

Ősszel, ha szállnak a madarak,
Szívben, ha gyengül az akarat,
Ébredni vágyik a kikelet,
Ki fogja akkor a kezemet?
Tüzesen süt a nap sugara,
Ez még nem életem alkonya,
Vár még a szépség aranya,
Vár rám sok hajnal bíbora.

Hiszem, hogy nekem van erőm,
Életem nekem a szeretőm,
Rossz sejtek hiába burjánzanak,
Legyőzöm őket egy nap alatt!

Egy ilyen szép nap hajnalán,
Nem kopogtathat a halál!

Dallamokkal ölelt rímek a tavaszi szerelemről

Az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezalbumunkból válogattunk ismét két számot. A kiteljesedett tavasz a szerelem nagy ihletője.

Az első darab –a Búvópatak – a már múló szerelmi érzés fel-feltörését, búvópatakként való felbukkanását-eltűnését jeleníti meg, ahol M. Ravel különleges hangvételű, harmóniájú zongoraversenyének átirata Jártó Róza versmondásával ölelkezik. A zenében többször kifejezőn megjelenik a zongora csörgedező víz-patak érzést kifejező hangja.

A második szám – a Napfény keringő – pedig egy még lélekben fiatal, kedveséhez igyekvő személy öröm-érzését exponálja. Itt W. A. Mozart tavasziasan játékos zongoraverseny motívumának átirata adja meg az alaphangulatot, és a szeretett személyhez való közeledésben teljesedik ki.

Keressék és hallgassák e számokat, szeretettel

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Búvópatak 

Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról. 
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húzz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár,
Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd, mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért…

Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad.

Jártó Róza: Napfény keringő

Veled vagyok, ha süt a nap,
Vagy szél tépi a fákat.
Hétköznapi gondok
Gyűrik a ruhámat.

A homlokom ráncban,
De a szemem ragyog!
Sietek hozzád,
Nálad otthon vagyok.

Térdig érő hóban

érzem a tavaszt,
A virágos rétet,
Akár egy kamasz.

Dehogyis érzem
A köszvényt, a fájást,
Ha te vagy mellettem,
Május az életem…

A blog célja

Amikor a mai zenekultúrát szemügyre vesszük, gyakran feltűnő, hogy mennyire méltatlanul háttérbe kerül a klasszikus zene ismerete és terjesztése. A blog célja, hogy olyan zeneszámokat mutasson be, amelyek  újak, mégis örökbecsűen régiek.

Olyan új zeneszámok bemutatásáról van szó, amelyek a régi klasszikus zenéből kerültek átírásra. Ezek a zenék már kiállták az idők próbáját, fennmaradtak, ezért örökbecsűek.

 

Zeneszerkesztés

Az új zeneszámok szerkesztésének célja, hogy bizonyos fokig újraértelmezze a klasszikus zeneszámokat a mai időknek jobban megfelelő elvárásokkal. A zenék átírása nem valamely más hangszerre, zenekarra, vagy zenei stílusra való átírását, hanem eredeti interpretált zenekari  hangfelvételek szoftveres átdolgozását jelenti, utalva az eredeti zeneszerzőre.

A zenei átírás egyik alapszabálya, hogy az új zenedarab minden hangja az eredeti műből van kiragadva, torzításmentesen. További szabály, hogy minden szám új funkciót kap, és ehez kerül átszabásra a régi zenei szerkezet. A zeneszám hossza is lehetőleg rövidebb legyen az eredetinél. Megváltozhat a tempó, a dinamika, a kivágások és betoldások, ismétlések, stb. változ-tatása által az eredeti hangulat. Az eredeti szimfónia, vagy verseny-mű tételszáma vagy hangneme nem fejez ki semmit, ezért minden darab átkeresztelt, a hangulatához igazodó új elnevezést kap. Így gyakran az eredeti számnál tetszetősebb új szám keletkezik...

A zeneszámok itt MP3 formátumba tömörítve jelennek meg, és nemcsak meg-hallgathatók, hanem le is tölthetők. Csalogatóként a számokhoz egy-egy érzést kifejező gondolatot is csatolunk.

Az itt közreadott zeneszámok ezenkívül elérhetők még az alábbi címen is:
http://www.julius-joszolgalat.com/orokbecsu-zenek/

Az örökbecsű zenék közreadásának célja, hogy minél nagyobb számban ismer-kedhessenek meg az olvasók a nagy klasszikus zeneszerzők műveinek átira-taival, és ezáltal közelebb kerüljedek az eredeti alkotások megszeretéséhez is.

Kellemes meghallgatást és megszeretést kíván

Derkováts Gyula