2022. január 23., vasárnap

SZEPTEMBER VÉGÉN

 

Petőfi Sándor világhírű verse a mai napig sok magyar zenészt megihletett.

Évek óta születtek erre a versre megzenésítések, jellemzően vidám hangulatú dalokban, könnyű zenei műfajban.

Most mi is elhatároztuk, hogy a „Dallamokkal ölelt rímek” kategóriánkban kifejezzük odaadó tiszteletünket, szeretetünket e nagyszerű vers iránt.

A mi elképzelésünk erről a versről nem a zenei „megmodernizálás” törekvése. Mi a vers születési idejében uralkodó hagyományos szellemből indultunk ki. Meggyőződésünk, hogy a korhűség szentsége megőrzésével jobban gazdagítjuk a róla alkotott emlékképet.

Ugyanez jellemzi a videós bemutatását is. Nem őszi természeti képeket, sírokat, ölelkező párokat igyekeztünk bemutatni. Ezek csak elvonják a figyelmet a vers mély gondolatiságáról, és azt sugallják, képzeld ilyennek, amilyennek mutatjuk…Mi meghagytuk a gondolati szabadságot, érezze mindenki olyannak a versben megjelenő gondolatokat, amilyennek akarja. Egyedül a versben idézett költő és hitvese bemutatását céloztuk, azt is korabeli ábrázolásában. A fényképek Nagykárolyban az egykori Aranyszarvas fogadóban készültek, ahol a költő a feleségével többször megfordult. A fogadó nagytermében található freskó képek az ő emléküket hordozza, a hálás utókor szellemeként. Ide sorolható az ugyanitt található korabeli festmény is, amely egy itteni bálban mutatja őket.

A zenemű egy szimfonikus költemény, és illeszkedve a költő korai halálának megsejtéséhez, nem egy vidám dal, hanem inkább a vers gondolatiság feszültségét, komolyságát jeleníti meg. A zene ritmusa híven követi a vers hexameter szerű ritmusát. A feszültség oldása céljából, ellenpont-ritmusként, a három versszak közé két közdarab került, keringő-tánc ritmusban. Az első szólamot egy férfi bariton énekli, amelyhez második szólamként kötődik egy szoprán női énekhang, a verselés Jártó Róza hangja.

A Dallamokkal ölelt rímek műfajban megírt darabunk megszületését a Róza & Julius kiadónk gondozta, Róza és Julius, valamint az R&J Szimfonikusok és Stúdió közreműködésével. A videó képek eredetijeiért köszönet illeti Sróth Ödön nagykárolyi költőt, és Bikfalvi Zsolt fotóművészt.

Minden magyar ismeri e verset, ehelyett egy rövid részt mutatunk be Enyedi Anna Regina: Az egykori Aranyszarvas Fogadó c. leírásából, Petőfi szavait idézve.

Fogadják tőlünk szeretettel  ̶ Róza és Gyula.

 

„Ez időtől számítom életemet”

 

Petőfi egyik Kerényi Frigyesnek címzett levelében emlékezett vissza kedves élményre, amikor 1847 május 15-én újra Nagykárolyba érkezett:

„… itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát. (…) Barátom, leírnám őt neked, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében, forróságában leírhassam lelkét!

Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt (…) délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ létét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt, akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója, és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté. Édes elandalodással nézek át ama kert fáira és áldást mondok még arra is, ki őket ültette.”

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/zt5HqYo76Os

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése