AVE MARIA

Üdvözlégy Mária,

kegyelemmel teljes,

Az úr van teveled,

Áldott vagy Te az asszonyok között,

És áldott a Te méhednek

gyümölcse Jézus.

Asszonyunk szűz Mária,

Istennek szent anyja,

Imádkozzál érettünk,

bűnösökért, most

és halálunk óráján.

Ámen.

Egy újabb magyar Ave Maria…

E minden európai nyelvre szó szerint lefordított ima kisgyermek korom óta ismert. Mindezidáig soha sem jutott eszembe, hogy azon kívül, hogy időnként elmondom, valamilyen új másfajta kapcsolatom alakuljon ki vele. Igaz, régóta vágyom arra, hogy valamilyen igazán szép zenei alkotást hozzak létre, amely nem a nagy zeneszerzők dallamainak átírásával születik, hanem csak az én lelkem tükre.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága a Krakkóban megrendezendő ifjúsági találkozó tiszteletére ez év áprilisában dalpályázatot írt ki, amelyet elolvasva azonnal megéreztem, hogy a leendő szépséges zenét ennek a pályázatnak hatására fogom megírni. A pályázatban egy gitár együttesre kértek egyházi témájú eredeti dalokat. Az Üdvözlégy Mária imánk szövegére el is készült az én dalom, el is jutott a pályázatra. 

De még kész sem volt a dal, máris úgy éreztem, hogy nem ez az igazi, ez csak egy zenei vázlat, mert az igazi nem gitárhangon kell, hogy megszólaljon. Erre igazán csak az orgona nemes hangja lehet alkalmas. És amikor az eredeti hangzást áttettem orgonára, a G-dúr helyett az F-dúrt választottam alap-hangnemnek, mert ennek a hangzása mélyebb, ünnepélyesebb. A címe is megváltozott Üdvözlégy Mária helyett az általánosabb AVE MARIA-ra.

Ez a zenemű orgonára és szoprán+tenor énekhangra íródott. Két taktus bevezetés után indul a zenei főtéma az ima, az angyalok Máriát és Jézust dicsőítő éneke. A főtémát itt a szoprán szólam viszi. Az ima befejezése után egy intermezzo indul orgona szólóval, amely Jézus szenvedésén keresztül Mária drámáját érzékelteti. Majd megerősítésként visszatér a főtéma, és a tenor szólamban az angyali ima-ének Jézus és Mária megdicsőülését érezteti. A könyörgés gondolata az ima végén mindkét esetben az orgona-szóló refrénjével nyer megerősítést. A záró akkordok háromszoros ámen-t foglalnak magukba.

Érdekes dilemmám volt, hogy milyen ütemezést válasszak, mert az Üdvözlégy ima nem szabályos strófákból áll. Így a zene is a szabálytalanabb ¾-es ütemben került leírásra, és egy további ritmikai érdekességet is tartalmaz: helyenként triolákat, amely a magyarul mondott szöveg (gyümölcse, halálunk) ritmusa. A fő dallam és az össze-hangzások megformálásához erős ihletet fentről és a barátoktól jövő segítségben kaptam. Bár egy ilyen darab megírása hosszadalmas munka, mégis nagyon sok emelkedett perc és öröm-érzés fűződött e szépség megalkotásához.

Az alkotás műfaja: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt ima… A korábbi örökbecsűek számainkban a zene volt örökbecsű, itt viszont az ima szövege az. Az imát elmondják Jártó Róza és fia, Debreczeni Dénes Viktor.

A videó változatban a Youtube videó-megosztón is elérhető az Ave Maria. A képi anyag a legegyszerűbb szimbolika, hogy a megtekintő elsősorban a hangra összpontosítson. Az intermezzóban megjelenő szenvedő megváltó képe Siess Zsuzsa ikonfestő munkája.

Fogadják alázatos szeretettel az újabb magyar Ave Máriát és legyen áldott, aki hallgatja vagy vele imádkozik

Jártó Róza és Derkovats Gyula

A zenék elérési útjai:

http://www.julius-joszolgalat.com/zene-letoltes/

http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/

http://www.julius-joszolgalat.com/szep-zenek-versek-videon/dallamokkal-olelt-rimek/

https://youtu.be/LnjAyHucs64

Egy nap a tanyán

Jártó Róza: Egy nap a tanyán

Reggel, ha kipattan a szemem,

és az álom is elszáll,

Már tiszta fejjel kezdem az életem,

A nappalok varázsa vár.

Ablakom alatt suhannak a fecskék,

trilláznak a madarak,

– Indulj és tedd mit kell, vár a munka,

– biztatnak –, ne keresd a kifogás szavakat!

Röfögő disznók, visító malac-had,

kiskacsák, gágogó libák,

Csibék, tyúkok, pulykák éhes, követelődző

Költői kavalkád a lábad alatt!

Kicsiny kertemben a paradicsom-babák

sűrű tömege helyért kiált.

– Teret és levegőt! – kérik esdeklőn.

Elő a locsolót, Palántázó fát, kapircs’-kapát!

Távolabbról a kertek alatt gyerek-kacagás:

a kukorica kapálása, tolizása’ halad.

– Estére kész lesz –, ígérik nagyon.

Kócos buksikra puszi a jutalom.

Ebédre várja őket a lángos az asztalon,

mellé bableves, kolbásszal gazdagon;

el is fogy egy szemig, üres a tányér.

Talán kibírják ennyivel, vacsoráig.

És ha eljön, a csillagfényes este,

az udvaron ülök – vállamon kendő – megpihenve.

Mosolyogva nézem az unokáim hadát, s

– Hálásan köszönöm e szép nap mámorát!

Ez a számunk egy ritka tavaszi vidám hangulatba viszi az olvasót. A verset Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből választottuk, a vidám tavasz aktualitására. Szemünk előtt szinte megjelenik a ma már kevesek által ismert tanyasi életélmény. A tiszta, őszinte hang a táj szépségét, méltóságát, az emberek szorgalmát sugározza. A verssel ölelkező dallamok M. Ravel Cigányok című rapszódiájából kerültek átdolgozásra. Az első hallásra a zongora hangja nagyon cimbalomszerű, a hegedű a virtuozitás mellett igen változatosan adja vissza a természeti hangokat, különösen az üveghangok csengő-bongása – csodás madárdal…

A Dallamokkal ölelt rímek c. lemezalbumunk után született ez a szám is, de műfaji formájában teljesen követi az elődeit, azok folytatásaként. Napszaki vizuális élményt nyújtva megtekinthető a Youtube videómegosztón is.

Kellemes zenehallgatást, videózást kívánunk Jártó Róza és Derkovats Gyula

Zene letöltés itt:

Hallgasd meg:



Lásd a videót:

https://youtu.be/ExPVgxXGy2c

Hétköznapi boldogság

Jártó Róza: Hétköznapi boldogság 

Hogyan mondjam, mennyire szeretlek… 
Mikor a napfény simogatja lelkemet, 
Mikor a léptem az utcán kopog, 
Mikor a fák levele zizegve mozog. 

Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény 
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam, 
és mikor éhesen korog a has, 
mindig akad egy kenyérrel teli kas. 

Nem mondom, hogy sosincs’ zivatar

és felhő, mely napot eltakar, 
hogy mindig és mindenkor süt a nap, 
s mindennap a napsugár egyformán simogat. 

Én csak azt mondom, kellesz nekem. 
Ha a napsugár átdereng az éjemen, 
ha testem párnádra éhesen hull, 
ha a forró tested hozzám simul. 

Reggel, ha érzem a pirítós illatát, 
a kávét, melybe a cukrot a kezed

nyújtja át… 

Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,

Ha nincs szív, mely utat mutat,

hogy hazatalálj.

***

Ez a számunk a szerelemről, szerelmeseknek szól. A vers Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből választottuk Nőnapra való aktualitással. A versre jellemző egyszerűség, a rajongó tiszta őszinteség Jártó Róza sajátja. A verssel ölelkező dallam Csajkovszkij híres 4. szimfóniájából merített. Az átdolgozott alak önmagában is egy csillogó, önálló zenedarab lehetne.

A vers mondanivalójában egy érzelmi emelkedés van, és a zene is követi ezt az emelkedést, mintha eleve erre született volna…

A Dallamokkal ölelt rímek c. lemezalbumunk e száma megtekinthető videón is, a Youtube megosztón. Ezen a videó-sorozaton, amely a lemezalbumunk tartalmából épül fel, nem képi trükkök bemutatására vállalkoztunk, hanem a legegyszerűbb szimbolikus ábrázolásra törekedtünk, mert szerintünk a kevesebb a több…

Kellemes zenehallgatást, videózást kívánunk Jártó Róza és Derkovats Gyula

Letölthető:

Meghallgatható:






Videón megtekinthető:

https://youtu.be/S1FO8AvJ6yg

Derkovats-Jarto: Milyen - ilyen (zene G. Mahler nyomán)

Ez a számunk is egy szokatlan témát vesz elő, az időskor ismert betegségét, a szellemi leépülést.

Kiindulópontja a fenti című vers, Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből. A költemény rezignált, őszinte hangvétele találkozott Gusztáv Mahler 5. szimfóniájának lassú tételével és annak csöppnyi részletével alkotott dallamokkal ölelt rímeket. Bár Mahler szimfonikus műveiben gyakran találunk atonálisba hajló részleteket, a megjelentett dallam egy nagyon letisztult, árnyalt, romantikus világot tár elénk. A zenei átirata némileg bonyolultabb hangzásúvá teszi az eredeti művet.

A darab egyik új jellemzője, hogy a hangos vers megoldás monológ helyett párbeszédessé vált, fokozva ezzel annak drámaiságát.

Másik újdonság, hogy e dallamokkal ölelt rímek videó változata is elkészült és a YouTube megosztóra felkerült.

Kellemes elmélyülést kívánunk Jártó Róza és Derkovats Gyula

Letöltésért az alábbi ikonra kattints:

Meghallgatni az alábbi lejátszóra kattints:




A videó megtekinthető az alábbi linkre kattintással:

https://youtu.be/Fk-zaJqEGfU

Adventi fohász

Jártó Róza: Adventi fohász 

Uram!

Itt van Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk. 
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.

Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót, 
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.

Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.

Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért’ méred vállára a súlyt bőven, marékkal?
Míg nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.

S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát!
Hagyd, hogy érezze, szép napod melegét,
Nem hagytad magára a földnek e gyermekét!

Nézz fel a naptárra, most van Advent hónapja,
Szórod ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot!
Mi ez Neked, ki teremtette e világot…

***

A témát ma ismét a Dallamokkal ölelt rímek című albumunkból merítettük.

Hamarosan beköszöntő Advent időszaka meghozza a fenti vers aktualitását. A versíró őszinte, tiszta érzésein keresztül egy drámai fohász bontakozik ki az Úr felé egy súlyosan beteg ember gyógyulása érdekében.

A verset átölelő zene a F. Mendelssohn romantikus Reformáció szimfóniájából merített átirat, amelyet áthat a fohászkodó lélek alázata.

Hallgassák szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

Letölthető:

Hallgasd meg:




Videó:

https://youtu.be/vGuVkTaVxKo

Dallamokkal ölelt rímek/Árvaság

A mai témánk a múltkori drámai után egy könnyed, kedves rövid vers a magány oldásáról. A meglepetést itt a végtelen egyszerűség és az összetartozás szerető meleg érzése adja. Az ölelkező dallam a kevéssé ismert romantikus cseh zeneszerző, L. Janacek Simfoniettá-jából átszerkesztett alakban erősíti meg a vers lágy, simogató báját.

Szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Árvaság

Anyám kapott egy cicát,
Olyan édes kis szőrmókot…

Ő is egy árva volt,
Ki vad kutyáktól,
S emberfiától űzve,
A kertek alatt kóborolt.
Kutyák kergették,
Ág szaggatta,
Kicsiny kis életét,
Pedig csak egy bűne volt,
Árva lett, kinek életében,
Nem volt menedék.

Összebújnak, együtt várnak,
Mint védtelen gyermekek,
Együtt várják a világ véget,
Még’ az élet lepereg.

Könnyes szemmel nézegetem,
Esténként a két árvát,
Ahogy egymást dédelgetve,
Oldják

szívük

magányát.

Dallamokkal ölelt rímek a rákról

Különös drámai erővel indul ez a zenedarab. Az élet legnagyobb, mindennél nagyobb, legemberibb harcával, amely manapság nagyon sokunk sorsává válhat…

Mind a vers, mind a zene gondolata valós történéseken alapszik, mert az írók átélték már egy-egy számukra kedves ember legsúlyosabb megbetegedését. És erről nem lehet könnyekig fokozódó felindultság nélkül művet írni.

Amikor kiderül a halálos kór, a beteg számára ” virágzó rét” nem létezhet, a „nincs bújni hova” és „ki fogja akkor a kezemet?” gondolatok nagyon kifejezőek és hihetetlenül találóak a nagy megrendültségre. Mégis egyre inkább az élni akarás reménye vesz erőt a rémületen: vár a „szépség aranya”, „van erőm”, „legyőzöm őket”.

A vers gondolatait a zene még inkább életszerűvé teszi a maga szertelenségével, komorságával, szörnyűségességével. Végül a harcosságával, az erő, a hit nagy reménységével, biztatásával hitelesen, híven támogatja, egybeforr vele.

Ezt a nagyon fontos művészi üzenet hallja meg minden rákban szenvedő embertársunk… adja a sors küzdelmükhöz a titanikus erejük hitét!…

Mély együttérzéssel, szeretettel Jártó Rózától és Derkovats Gyulától

Jártó Róza: Harcok harca

Kinézve a kórház ablakán,
Virágzó rétet látom tán?
De hályog van a retinán,
Virágzó rét? Nincs is talán…
Burjánzó sejtek gúnyos hada,
Tépi a testem, nincs bújni hova,
Az akarat, a szerencse csillaga,
Elfutott, vagy nem is volt soha…

Ősszel, ha szállnak a madarak,
Szívben, ha gyengül az akarat,
Ébredni vágyik a kikelet,
Ki fogja akkor a kezemet?
Tüzesen süt a nap sugara,
Ez még nem életem alkonya,
Vár még a szépség aranya,
Vár rám sok hajnal bíbora.

Hiszem, hogy nekem van erőm,
Életem nekem a szeretőm,
Rossz sejtek hiába burjánzanak,
Legyőzöm őket egy nap alatt!

Egy ilyen szép nap hajnalán,
Nem kopogtathat a halál!