NÉGY ÉVSZAK RAPSZÓDIA NYITÁNY

 

NÉGY ÉVSZAK RAPSZÓDIA NYITÁNY 

 

Mire az elmúlt három évben megírtam a Négy évszak című rapszódiát, egy egészen új zenei világ bontakozott előttem, számtalan vitatható véleménnyel, tanulsággal, elhatározással, alázattal a zeneművészet tekintetében. Itt nemcsak arra gondolok, hogy technikai értelemben a zeném sokat fejlődött, az elsőtől az utolsó megszólalásig, hanem a zenéről alkotott véleményem ̶ filozófiai értelemben is.

 

Induljunk ki abból, hogy a zeneművészet maga is egy óriási fejlődésen ment keresztül. Az egyszerű dob-, húros- és kürtszerű hangszerektől a mesterfokon megalkotott akusztikus hangszereken át a korszerű elektronikus csodákig. Ugyanúgy az egyszerű énekhangtól a legmagasabb fokú kórushangokig. Ugyanúgy az egyszerűen ábrázolt hangkottázástól a legkorszerűbb sokat tudó kottázó programokig, és ugyanúgy a legelső hangfelvételtől a sztereó hangzású mai felvételekig.

Amilyen töretlen és egyenletes fejlődés volt az eszközök tekintetében, az nem mondható el a zene filozófiai értelmezéséről. Az ősi harmónia, a hangszerek alaphangjai és annak színes felhangjai sokáig meghatározták a harmóniáról alkotott elképzelésünket, igényünket. Az oktáv 12 félhangra osztásával a felhangok tábora kibővült az emberi fül számára kedvező hangzásokkal. Ennek matematikája ̶ a jól temperált zongora ̶ meghatározta az európai zene, majd később a világ zenekultúráját is. A Dúr- és a moll hangzású zenék uralma alakult ki, amelyet a népdalok is átvettek és jóformán csak erre épültek évszázadokon át. Ebben a modorban születtek a dalok, operák, szimfóniák, versenyművek, szimfonikus költemények.

Ezt a tonális zenekultúrát a XIX század végén, fokozatosan az atonalitás kezdte felváltani, ami azt jelenti, a zene kezdte elveszíteni a lényegét, a dallamát. Az atonális zene a mai napig csak tovább ereszkedett lefelé azon a lejtőn, amely teljes zsákutcába vezette. Ugyanakkor megjelent egy tartalmatlan zene, a halandzsázó, egy kaptafára íródó jazz. Amíg a XIX század végéig a zenekultúra felemelkedőben volt, azt a mai napig az egyetemes hanyatlás követte.

Példaként említhetnénk az autó fejlődéstörténetét. A nehezen indítható, rosszul fékezhető, nagyobb sebességeknél nagyon zajos, rázós és egyéb kényelmetlenségekből a fejlődés során kigyógyított jármű mindenki kedvence, okos társa lett, vagyis a mérnöki diszciplína töretlenül előre haladt, és az új jármű változatok hallatlan bővülése következett be. A mérnökök nem állami támogatásból élnek, hanem a társadalmi elismerés által, piaci viszonyok között.

 

Mi történt a művészettel? Hisz nem csak a zene van hanyatlóban, hanem az értelmetlen absztrakcióval, torzszüleményekkel megáldott képzőművészet, vagy a tartalmatlan, abszurd, a helyesírás szabályait felrugó verselési formák, vagy a film-művészet is…Hol vagyunk már a szépséges arckifejezésektől, a megírt hexameterektől, a szép jellemábrázolásoktól? Mai művészet többnyire elnagyolt, torz, primitív, mondanivalója vagy közhely, vagy krimi, vagy pornó, vagy szinte semmi, szériában gyártott, csekély munkaráfordítással megjelent alakban. És ami ebben bosszantó, hogy állami támogatások nélkül már nem is életképes. Ami meg mégis támogatások nélkül is életképes, az már nem is művészet, hanem ipar. Például filmipar… De ezek hozamát nem az alkotó művészek, hanem a körülöttük forgó ezer féle nevetséges feladatot ellátó személyek és főnökeik fölözik le. Nézzünk meg bármilyen film végét és meglátjuk mennyi haszontalan tótum-faktum neve van ott felírva. (:

A zeneipar meg a hangerő féktelen növelésével akarja uralni a mindenséget. Igen minden feletti hangerő uralmon kívül a mondanivaló helyett táncnak nevezett rángatózás, látványtrükkök szórakoztatják a nagyérdeműt. A nagyérdemű meg belekábul ebbe a harsogásba, jól érzi kábultan magát és nem veszi észre, hogy jól „megszivatták” a borsos jegyárral és egyéb rátukmált „ingyenes” reklámmal. Gondoljunk csak meg: Arany János a Toldi pályázatért húsz aranyat kapott, de nem kötötték ki. hogy azt másokat gazdagító reklámokra kell költenie, mint manapság a dalverseny győzteseinek előírják… Itt is egy sereg mondvacsinált élősködő „szakma” zsebeli be a jutalmat.

Ja, és egy mai modern zeneszerző művét állami támogatás nélkül be se tudják mutatni. Ha nagy nehezen összeáll egy modern zenekari koncert, csekély számú nézőközönség udvariasan tapsol, de nem kívánja még egyszer végighallgatni e becses művet. Az meg aztán végképpen nevetséges, hogy egy klasszikus művet modernné dolgoznak át, tehát lealacsonyítják a mai alacsonyra szabott ízléshez, nem hogy a nagyérdemű műveltségét emelnék magasabb színvonalra, azáltal, hogy az eredetiséget hangsúlyozva megmagyaráznék, miért is szép.

 

Apropó, szépség… szép az, ami érdek nélkül tetszik, és élményt adóan a lélekhez szól. És azért tetszik, mert többet rejt magában annál, mint ami látszik, hallatszik elsőre. és ezt a lélek megérzi. És ebben közrejátszanak a kivételes énekhangok, a sokszínű hangszerelés, és az előadó(k) lelkülete, az interpretálás.

Magyarán zenei vonatkozásban a szerző és előadó ismerete nélkül meghallgatott, a léleknek kellemes érzést nyújtó, mondanivalójában tartalmas, ismételten meghallgatni kívánt dallamok, hangzatok a szépek. És azért szépek, mert érezzük, hogy többet mondanak, mint azt egy meghallgatásból megértünk, magunkévá teszünk. A rejtett mondanivaló megértéséért akarjuk többször meghallgatni. És ez az érzés nem szűnik meg a második, harmadik, stb, meghallgatás után sem.

Most bemutatjuk az általunk megalkotott NÉGY ÉVSZAK RAPSZÓDIA NYITÁNY című részletét, minden további kommentár nélkül, legközelebb pedig az egész művet… Kérjük a fej- vagy fülhallgató használatát a zene teljességének megérzésnek érdekében…

 

Kellemes meghallgatást kívánunk ̶ szeretettel Róza és Gyula

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/G2fvMYaXze4

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003

 

 

 

CHARLES DANCLA: ÁLMODOZÁS

 

Ez az elragadó téma még gyerek koromból maradt meg bennem. 

A békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolába jártam, ahol hegedülni tanultam. Ezt a tevékenységemet 10 évig folytattam a 8 általános és 2 továbbképző évben. Az utolsó években játszottam a városi szimfonikus zenekarban is.

A zeneiskolában általános gyakorlat volt, hogy az idősebb tanulók nemcsak az évzárón, a zeneiskolai növendék hangverseny napokon lépnek fel, hanem egyéb alkalmakor, egyéb helyeken is.

Egyik hegedűórám előtt az egyik hegedűs társam, Gyuri, egy új koncert darabot kezdett játszani, amely azonnal feltűnt nekem eredetiségével. Akkor még ő is tanulta a darabot, és többször is eljátszotta, tanárunk, Bandi bácsi intenciói alapján. Ekkor még nem is tudtam, kinek a művét játszotta. 

Aztán sor került a darab előadására is, a legközelebbi növendék hangversenyen. Gyuri zenéjének címe ekkor kiderült ̶ Dancla: Álmodozás... Előadása után nagy tetszésnyilvánítással tapsoltunk neki... 

Én is és növendéktársaim játszottunk más Dancla-darabokat, így a zeneszerző ismert volt, de a Gyuriét nem játszotta rajta kívül senki más. Aztán még egyszer hallottam Gyuritól az Álmodozást, egy ünnepélyen. És ekkor rögzült meg bennem, örökre. Soha nem láttam a kottáját sem, de hallásból akkor megtanultam. Később egy alkalommal én is előadtam, egy egyetemi ünnepélyen. 

Nemrég ismét eszembe jutott Dancla Álmodozása és leírtam emlékezetből a kottáját, amely alapján most előadásra került a videóban. Miután Gyuri szabadon játszotta, a kottázás során egyetlen gondom volt: valójában a hangok milyen ritmusban lehettek az eredeti kottában? Ha ettől némileg most eltértem, bocsátsa meg nekem Charles Dancla…

És lám, Gyuri is „tanárom” lett e kis remekmű kapcsán.

 

Hallgassátok a szóló hegedű szépségét és álmodozzatok  ̶ szeretettel Gyula.

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/Dkxq57MACwc

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003

 

SZEPTEMBER VÉGÉN

 

Petőfi Sándor világhírű verse a mai napig sok magyar zenészt megihletett.

Évek óta születtek erre a versre megzenésítések, jellemzően vidám hangulatú dalokban, könnyű zenei műfajban.

Most mi is elhatároztuk, hogy a „Dallamokkal ölelt rímek” kategóriánkban kifejezzük odaadó tiszteletünket, szeretetünket e nagyszerű vers iránt.

A mi elképzelésünk erről a versről nem a zenei „megmodernizálás” törekvése. Mi a vers születési idejében uralkodó hagyományos szellemből indultunk ki. Meggyőződésünk, hogy a korhűség szentsége megőrzésével jobban gazdagítjuk a róla alkotott emlékképet.

Ugyanez jellemzi a videós bemutatását is. Nem őszi természeti képeket, sírokat, ölelkező párokat igyekeztünk bemutatni. Ezek csak elvonják a figyelmet a vers mély gondolatiságáról, és azt sugallják, képzeld ilyennek, amilyennek mutatjuk…Mi meghagytuk a gondolati szabadságot, érezze mindenki olyannak a versben megjelenő gondolatokat, amilyennek akarja. Egyedül a versben idézett költő és hitvese bemutatását céloztuk, azt is korabeli ábrázolásában. A fényképek Nagykárolyban az egykori Aranyszarvas fogadóban készültek, ahol a költő a feleségével többször megfordult. A fogadó nagytermében található freskó képek az ő emléküket hordozza, a hálás utókor szellemeként. Ide sorolható az ugyanitt található korabeli festmény is, amely egy itteni bálban mutatja őket.

A zenemű egy szimfonikus költemény, és illeszkedve a költő korai halálának megsejtéséhez, nem egy vidám dal, hanem inkább a vers gondolatiság feszültségét, komolyságát jeleníti meg. A zene ritmusa híven követi a vers hexameter szerű ritmusát. A feszültség oldása céljából, ellenpont-ritmusként, a három versszak közé két közdarab került, keringő-tánc ritmusban. Az első szólamot egy férfi bariton énekli, amelyhez második szólamként kötődik egy szoprán női énekhang, a verselés Jártó Róza hangja.

A Dallamokkal ölelt rímek műfajban megírt darabunk megszületését a Róza & Julius kiadónk gondozta, Róza és Julius, valamint az R&J Szimfonikusok és Stúdió közreműködésével. A videó képek eredetijeiért köszönet illeti Sróth Ödön nagykárolyi költőt, és Bikfalvi Zsolt fotóművészt.

Minden magyar ismeri e verset, ehelyett egy rövid részt mutatunk be Enyedi Anna Regina: Az egykori Aranyszarvas Fogadó c. leírásából, Petőfi szavait idézve.

Fogadják tőlünk szeretettel  ̶ Róza és Gyula.

 

„Ez időtől számítom életemet”

 

Petőfi egyik Kerényi Frigyesnek címzett levelében emlékezett vissza kedves élményre, amikor 1847 május 15-én újra Nagykárolyba érkezett:

„… itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát. (…) Barátom, leírnám őt neked, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében, forróságában leírhassam lelkét!

Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt (…) délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ létét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt, akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója, és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté. Édes elandalodással nézek át ama kert fáira és áldást mondok még arra is, ki őket ültette.”

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/zt5HqYo76Os

 

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ '22

A NAP SZÜLETÉSE -- mese hangjáték

 Számos út vezet a gyerekek lelkivilágának építéséhez.

Most egy új ilyen lehetőségre bukkantunk. Kezünkbe került Pilinszky János katolikus költőnk egyik alkotása, A Nap születése című vers-prózája. Egy olyan mű, amely tartalmában a nap keletkezésének meseszerű leképzésével egészen új dimenzióba helyezi a valóságot.

A vers megismerése során szeretetünk iránta egyre nőtt, és olyan ötletünk támadt, hogy megzenésítjük, mivel szinte adta magát a szépséges szöveghez illő zene. Egy olyan alkotásra gondoltunk, mint Sz. Sz. Prokofjev: Péter és a farkas című meséje, de csak annyiban, hogy zene, ének és versmondás ötvöződik, mint ahogy az már a mi műfaji repertoárunkban annyiszor szerepelt: „Dallamokkal ölelt rímek”.

A megvalósítást azonban nehezítette. hogy Pilinszky szabad verselésben írta művét, szabálytalan hosszúságú sorok és a ritmikus verselés teljes elhagyása mellett. A zenei gondolatokat viszont szabályos rend szerinti formában gondoltuk önteni, hiszen egy gyerek számára a modernnek nevezett dallamtalan, ütemtelen zenei műfaj nem érthető. Sőt, a legtöbb felnőtt számára is megjegyezhetetlen. Éppen ezért a mi szépség felfogásunk szerint dallamos alkotást kívántunk létrehozni. Ezt meg is tettük, és amennyire a magyar nyelv eleve ritmikus, azt a zenében is törekedtünk megvalósítani.

További gondot az jelentette, hogy a Pilinszky vers hosszú, több mint kétszáz sorból áll, így sok egymástól eltérő dallamot kellett bekapcsolni. Egy rendezett dallam,  ̶  pl. népdal  ̶  mindössze négy soros, és ez ismétlődik néhányszor. Könnyen kiszámolható, hogy hány különböző dallamot kellett egymáshoz illeszteni, harmóniába. Ezért több helyen több soros dallamot írtunk le, de gyakran a szabálytalan vers sorokhoz mi is szabálytalan dallam sorokat hoztunk létre.

A mese lényege, hogy amikor a nap, még nem létezett, csekély fényű csillagok világították az égboltot, nagy szomorúságban folyt a földi élet. Ezt a szomorúságot a zenei főmotívumnak moll hangnemben, helyenként szokatlan hangzásokkal való megjelenítése jellemzi. A csillagok elhatározását, hogy egy nagy fényességben egyesüljenek, izgatott zenei képletekkel jelenítettük meg. Amikor a csillagok egyesülése megtörtént, megszületett az ég csodája, a Nap, akkor a zene új harmóniát kapott, himnusz szerű ünnepi dallammal.

Fontosnak tartottuk, hogy maga a születés és annak parádés megünneplése is méltó módon menjen végbe, tehát alapvetően Dúr hangnemben, a vidámságot az ünnepi asztalhoz ülő nagyszámú vendég tiszteletére táncos lejtésű dallamokkal fejeztük ki.

 

„Sokáig csupán csillagok

lakták az égbolt magasát.

Pislákoló fényükben a világ

sokáig élt örök árnyékban,

ezüstszín gyászruhában…

 

…El is indult vagy ezer csillag

egymásfele. Ezer irányból,

ezer úton ezernyi csillag

elindult a sötétség pereméről,

hogy az égbolt tátongó közepén

közös ragyogást alapítsanak.

Hosszú utat tettek az égbolt

elhagyatott fekete féltekén,

de végül is nagy boldogan

egymásba olvadt mind az ezer csillag,

gyönyörű és egyetlen fényességben…

 

…Ezer csillagnak közös fészke:

így született meg a kerek nap,

az ég csodája, s vette kezdetét

a világosság első ünnepélye…

 

…Közben a nap, az ünnep ragyogása

a tetőpontra hágott. S ebben a

fényességben, bár utolsónak érkezett,

egy sudár ifjú és egy szép leány

-- az ünnepély királyi párjaként--

az asztalfőn foglalt helyet,

örömére a többi meghívottnak…”

Pilinszky nagyon részletesen leírja a Nap születés parádés ünneplését: egy soha nem látott nagyságú asztalhoz gyülekeztek a Föld tagjai, mint a levegő, az égbolt, a tenger, majd az élőlények, mint az erők, ligetek, virágok, füvek, és az állatok sora. Végül az ember is megjelent egy királyi ifjú pár képében, és az asztalfőn foglalt helyet.

E gyülekezés és asztalfoglalás a zenében több játékos dallamsorral került kifejezésre, mely többször ismétlődött, és végül az ünnepség a tetőpontjára hágott. Mindenki hitte, hogy ezután delelő fényesség lesz a világon.

Ámde egy idő után árnyak lopakodtak az asztal alá és fölé, majd egyre szaporodva, már a bejáratot is elállták. és egy idő után több volt az árnyék, mint a fény… A Nap pislákolni kezdett, a vendégsereg az ijedségtől pánikkal távozott, és csak az ifjú pár maradt a sötét éjszakában.

„De a fiú nem rettent meg szívében.

Szelíden átölelve kedvesét,

ily szavakat intézett a világhoz:

"Ne féljetek, tengerek és virágok,

ne féljetek, állatok és füvek,

az újszülött nap nem halott,

csak megpihen, hogy holnap újra keljen,

új erővel, megújult ragyogással."”

 És úgy is lett:

„S amikor reggel palotája

kristálytermében fölébredt a fény,

s hosszan nyújtózva éledezni

és emelkedni kezdett  ̶  hirtelen

olyan ujjongás fogadta a földön,

nagyobb, mint az első nap öröme.

Mert akkor már tudhatták mindenek,

hogy azután az éjszaka csak álom,

amit a fénylő valóság követ.”

Úgy is mondhatnánk, hogy itt már a Naphimnusz szólalt meg, mint vezérdallam, amely az előzőekben már többször is megjelent, igaz, kezdetlegesebb alakban, és végül megismételve, a magyar Himnusz ritmusát örökölve zárja a művet: „Isten áldd meg a Napot”...

A zenei kifejezésben a szimfonikus zenekar aláfestésében szoprán női- és bariton férfi énekhang viszi a dallamot, a verset pedig Jártó Róza teszi hozzá. A térhatású hang stúdiónk munkája. Így az alkotás gondozója a Róza & Julius kiadó, az R&J szimfonikusok és R&J stúdió együttesével.

Hallgassátok A Nap születése hangjátékot, amit a mesélő szülők, nagyszülők figyelmébe ajánlunk és a legkisebbeknek szántunk  ̶ szeretettel Róza, a nagy mesélő és Gyula, a zene kitalálója…

 

Elérhetőségek:

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003

https://youtu.be/TE5cNnhjpgE

 

IM MEMORIAM TÖRŐCSIK MARI

 

 

Vannak emberek, akik sohasem halnak meg.

Ezek közé tartozik Törőcsik Mari  ̶  a mi Marink, milliók Marija. Az ő személyisége egész életén át leírhatatlanul tiszta, megnyerő, és szépséges. Gazdag életpályája példamutatóan hatott művésztársaira a kezdetektől a végsőkig.

Most nem igazán nekrológot kívánunk közreadni Mariról, hanem emlékeinket vettük elő róla és használtuk fel zenés darabunkhoz. Az első emlék az „Árvább vagyok a lehulló levélnél…”  tárgyú népdal éneklése, azzal a szöveg-változtatással, amelyet a Körhinta című filmben hallhattunk.

Az első rész fő dallama mellé egy „iker dallam” is került, méghozzá olyan módon, ahogy a mezzoszoprán énekes hangja mellett szoprán énekhangjában felcsendül. Az iker dallam önállóan is életképes, és szokatlan módon éppen ez válik a gyász kifejezőjévé, ezzel indul a zene, természetesen fúvós hangszerekkel. Máskor az ikerdallam a fődallammal egyszerre szólal meg egymást a harmóniájával kibővítve.

Az első rész zenei szerkezete A-B-B-A, persze más-más hangszer- illetve hang kiosztással. A gyászmotívum (A) után a népdal első versszakát (B) így mezzoszoprán és szoprán énekes adja elő, míg a második versszakát (B) bariton és tenor férfi. Ezt követően visszatér a gyász motívum (A) de valamivel tempósabban.

A darab második része vidámabb színeket ölt az egyre gyorsabban pörgő csárdásban. Itt is egy ikerdallam indítja és zárja a táncot, a szerkezet itt is A-B-B-A, váltakozó zenei kiosztásban. Jellemzője, hogy legnagyobb részben  fa- és rézfúvósok fújják a talp alá valót. A táncot humorossá teszi a harsona itt-ott megjelenő glissando hangja, ami épp e hangszer sajátja.

A hallanivalók sajátossága itt is a bal- és jobb fülre való kontrasztosítás. A zenét megjelenítik a RJ szimfonikusok és szólistáik. Készült a Róza & Julius kiadó stúdió gondozásában. A dal szövegét elénekli Jártó Róza.

Ebben az emlékezésben Mari életéből a kezdeteket idézzük, a halhatatlansága első jegyeként  ̶̶  szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula…

 

"Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út.

Amerre a kisangyalom elindult,

Kisangyalom fordulj vissza hosszú utadról.

Emlékezz a be nem váltott szavadról.

 

Hosszú útról visszatérni nem lehet,

A szerelmet eltitkolni nem lehet,

A szerelem szélesebb a tenger vizénél,

Árvább vagyok a lehulló levélnél."

 

 

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/h3kNGkOFHxk

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003

 

 

 

 

ZÖLDELLT A RÓZSAFA

 

ZÖLDELLT A RÓZSAFA

 

A március 8.-i nőnapra szóló köszöntőt keresve a Zöldellt a rózsafa című népdal jutott az eszembe, mint a hitvesi hűség szép mintája. Ezt a dalocskát szinte mindenki ismeri, de kórus-énekben, szimfonikus zenekari aláfestéssel senki. Ez került kivitelezésre, sőt lemezkiadásra most a Róza & Julius kiadó gondozásában.

Sokan kérdezték az utóbbi időben írt szimfonikus műveinkről, hogy mely zenekar játssza? Mely kórus énekel? Ez szinte zavarba is hozott, hogy a videóknál vagy a lemezeknél nincs feltüntetve az előadó zenekar és/vagy kórus.

Nos, a legújabb a Zöldellt a rózsafa című népdalt tartalmazó Cd lemezünkön már ez a felirat is szerepel: „R&J szimfonikusok”, azaz Róza & Julius szimfonikusok. Mindez hosszú fejlődés eredménye,  mivel most már állandó gyakorlattá vált a virtuális szimfonikus zenekarunk és kórusunk megjelenítése a virtuális világban, a megosztókon, mint a Youtube, Videa, Indavideo, Vimeo.

Lemezfelvételeink kidolgozása, azaz a master hangfelvétel, valamint a borító és lemezgrafika a Róza & Julius stúdiójában készül, a lemezek fizikai legyártása évek óta a Robotix kft.-ben történik. Érdekessége a kiadott lemezeinknek, hogy ‒ szintén hosszú fejlődés alapján ‒ nemcsak a hanganyagot rögzíttetjük a lemezre, hanem annak videó változatát is, valamint a mű teljes kotta-anyagát is. Így egy-egy kislemezen mindig csak egy ‒ rövideb-hosszabb ‒ zeneszámot rögzítünk, a hozzátartozó fenti részletekkel.

Ez a teljesen egyedi megoldás lehetővé teszi a kották kinyomtatását egy későbbi élő előadáshoz, valamint az elektronikus kottaolvasóba való átvitelt is. Ez a komplex kivitelezés lemezeinket nyilvánvalóan értékesebbé, hasznosíthatóbbá, egyben értékállóbbá teszi.

Végül érdekességként hozzátesszük, hogy a szépséges Zöldellt a rózsafa nem magyar népdal, de a magyarra fordítása elsőrangúan magyaros. Inkább csak a hangzásvilágából és szerkezeti felépítéséből lehet arra következtetni, hogy mégsem magyar, hanem lengyel gyökerű, de a magyar szívet ugyanúgy melengeti…

Hallgassátok, lássátok ‒ szeretettel Róza és Gyula.

 

Zöldellt a rózsafa

Zöldellt a rózsafa,
mégis elszáradott.
Meg ne tudd anyácskám,
meg ne tudd anyácskám,
sej, hogy miért búsulok!

Oly bús az életem,
elment a kedvesem
messze más határba,
messze más határba,
és útját nem lelem.

Zöld erdő sűrűjén
madárka hangja száll.
Hallod jó anyácskám,
hallod jó anyácskám,
kedvesem arra jár.

Vígan szól énekem.
Elmúlik majd a tél.
Rózsa virulásra,
rózsa virulásra
hű párom visszatér.

 

 

Elérhetőségek:

https://youtu.be/NfUpo5oSmLI

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003