Dallamokkal ölelt rímek a tavaszi szerelemről

Az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezalbumunkból válogattunk ismét két számot. A kiteljesedett tavasz a szerelem nagy ihletője.

Az első darab –a Búvópatak – a már múló szerelmi érzés fel-feltörését, búvópatakként való felbukkanását-eltűnését jeleníti meg, ahol M. Ravel különleges hangvételű, harmóniájú zongoraversenyének átirata Jártó Róza versmondásával ölelkezik. A zenében többször kifejezőn megjelenik a zongora csörgedező víz-patak érzést kifejező hangja.

A második szám – a Napfény keringő – pedig egy még lélekben fiatal, kedveséhez igyekvő személy öröm-érzését exponálja. Itt W. A. Mozart tavasziasan játékos zongoraverseny motívumának átirata adja meg az alaphangulatot, és a szeretett személyhez való közeledésben teljesedik ki.

Keressék és hallgassák e számokat, szeretettel

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Búvópatak 

Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról. 
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húzz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár,
Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd, mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért…

Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad.

Jártó Róza: Napfény keringő

Veled vagyok, ha süt a nap,
Vagy szél tépi a fákat.
Hétköznapi gondok
Gyűrik a ruhámat.

A homlokom ráncban,
De a szemem ragyog!
Sietek hozzád,
Nálad otthon vagyok.

Térdig érő hóban

érzem a tavaszt,
A virágos rétet,
Akár egy kamasz.

Dehogyis érzem
A köszvényt, a fájást,
Ha te vagy mellettem,
Május az életem…

Dallamokkal ölelt rímek a tavaszról

A beköszöntő tavasz új életérzésekkel tölti el a szívünket. A kizöldülés, a virágba borulás, a madárdalolás, az éltető napsugárzás együtt különös szimfóniát zenget.

Ehhez az életérzéshez nyúlnak újabb számaink, és főszerephez jutnak olyan parányi szereplők, mint egy almafa, egy veréb. S igazán nem mindennapi szerepben… és nem mindennapi zenével. A téma úgy hozta, hogy mindkét Jártó verset Csajkovszkij híres 4. szimfóniájának átírt zenéi ölelik át. Itt a kicsinyek a legnagyobbak..

Keressék és hallgassák szeretettel e számokat

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Almafa

Ez a kis almafa meghal,
meg bizony, ha nem vagyok,
száraz ágán – képzeletemben –
bagoly huhogott.
Gyökerén kóbor farostok.

– Ez a kicsiny almafa meghal!

De láttam egy kis élet-hajtását,
rügyecskét, majdan levelet,
csak annyi volt, mint alélt szája
előtt, tükrön a lehelet.

Mint válságos embert az orvos,
úgy gondoztam a fa-jövőt,
nagy szó, de a klinikai
halálból visszahoztam őt.

S tavaszodván, engem – a doktort –
virágcsokorral ünnepel!
S hála-pénzét csak ősszel szórja
már deres földre, ahogy kell!

Jártó Róza: A veréb álma

Én már voltam sas,
egyszer nagyon régen,
de kitették a szűröm
egy sötét éjen’.
Itt nincs már helyed,
fészked már enyém!
Neked meg jusson
a penészes kenyér!...

Én már megtanultam,
verébként élni,
verébként szárnyalni,
fel - fel az égig!

Hamarosan elérem
a felkelő napot,
s álmodom a
szebb jövőt,
mint a Sasok!

Dallamokkal ölelt rímek

Hamarosan itt van Valentin-nap, majd Nőnap…

Ebből az alkalomból idézünk a közelmúltban megjelent  Derkovats- Jartó Örökbecsűek/ Dallamokkal ölelt rímek című CD albumunk tartalmából. A  Jártó versekhez a zenei gondolatokat

F. Schubert szenvedélyes  8. szimfóniájából, M. Ravel tündéri zongoraversenyéből, és P. I. Csajkovszkij nagyhatású 4. szimfóniájából merítettük. Itt is megfigyelhetjük, hogy a szabad versek hogyan ölelkeznek szorosan a szabadon áradó zenével.

Hallgassák szeretettel ezeket a számokat

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza

Jelek

A versek akkor születtek 
amikor te nekem,
a felhők felől felhangzott, 
szerelmes énekem. 

Nem tudom miért volt, 
mért sírt fel a hold,
mikor a homlokod,
lelkemre ráhajolt.

Akkor én azt hittem,
ez csak egy álom.
Mond kedves,
hozzád az utat,
hol találom?

Mi lesz velem nélküled,
mi lesz veled nélkülem,
ha a magány a
szívünkben megpihen?

Jártó Róza

Mondd, mondd, mondd

Mondd, tudsz-e rajongva szeretni?
Gondot és bút ölelve feledni?
A hajnali harmat cseppjének örülni,
Vágyaink kútjába együtt elmerülni.
Hétköznap magányát osztani kedvessel,
Szárnyalni az égig boldogan repdesve.
Hinni, hogy örök soha el nem múló,
Amit most érzünk, az maga szárnyaló.
Együtt örülni a virágzó rétnek,
Melegre vágyva, de tűrni a télnek.
Vágyakat repítő felhőket nézni,
Az örök boldogság elmúltát félni.

Ha tudsz felhőtlenül, rajongva szeretni,
A gondot és bút nem nehéz feledni.

Jártó Róza

Hétköznapi boldogság 

Hogyan mondjam, mennyire szeretlek… 
mikor a napfény simogatja lelkemet. 
Mikor a léptem az utcán kopog, 
Mikor a fák levele zizegve mozog. 

Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény 
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam. 
És mikor éhesen korog a has, 
mindig akad egy kenyérrel teli kas. 

Nem mondom, hogy sosincs zivatar,

és felhő, mely napot eltakar. 
Hogy mindig és mindenkor süt a nap, 
s mindennap a napsugár egyformán simogat. 

Én csak azt mondom, kellesz nekem, 
ha a napsugár átdereng az éjemen. 
Ha testem párnádra, éhesen hull, 
ha a forró tested hozzám simul. 

Ha reggel érzem a pirítós illatát, 
a kávét, melybe a cukrot a kezed
nyújtott át. 

Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,

Ha nincs szív, mely utat mutat, 
hogy hazatalálj.

Váci Mihályra emlékzve

A téma története furcsa utat járt be.

Egyik oldalról Jártó Róza egy esszét írt Váci Mihályról, melynek aktualitását a költő születésének 90-ik évfordulója adta. Más oldalról ez időben Csajkovszkij 5. szimfóniájából szerkesztettem egy dalt, melynek érzelmi mondanivalója alapján a Szív keringő címet adtam. És amint Róza ezt meghallotta, felsejlett benne egy vers is a költőhöz. Ezután már csak a zene és vers össze-öleltetése lett a feladatunk, így a költő nagy szíve illeszkedhetett a zeneszerző nagy szívével…

Hallgassák szeretettel ezt az emlék-számot

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza

Váci Mihályra emlékezve

Rövid volt a léted,

Vagy a tett volt sok?

Amit valaha a sors

A válladra rakott.

Festettél szép képet,

S írtál verseket,

A Te dolgod az volt,

Ígérj szebb életet.

Birkóztál a széllel,

Mi balról, s jobbról fújt,

Mégsem azt érezted,

Ez lenne a múlt.

Hétköznapi örömök,

Egy-egy igaz barát,

Ki rövid léted alatt

Mindig melletted állt.

Egyedül a család,

Mi biztos és örök,

Ahol nem szükségesek

A képmutató körök.

Csend borul a tájra,

Halkul az élet-zene,

S lassan elindul a

Rajongók menete.

Mindnek kezében

Az az egy szál virág,

Mozgalmas léted után

Neked már kijár.

Nyugalom szigete a

Farkasréti tanyán',

Hálás szívünkben a

Halhatatlanság, mi vár.

2014. október

Gyász csendje

A mai témánk: Gyász csendje

Az utóbbi időkben gyászesemények is bekövetkeztek baráti köreimben és ennek kapcsán születtek meg gyász-zenék. Ezek aktualitását a halottak napjának közelsége adta meg számomra és jelentette azt az ihletet, hogy érdemes összegyűjteni méltóságteljes, lélek-mélyre ható, gyászt kifejező zenéket. Ezekből egy ciklust szerkesztek, Gyász csendje főcímmel. Most ebből két darabot ajánlok mindenki kedves figyelmébe.

Kellemes elmélyült zenehallgatást kívánok

Derkovats Gyula

Nyugosztaljon Isten (L. v. Beethoven nyomán)

Ez a mű nagyon drámai módon jeleníti meg a kedves szeretettől történő örök eleresztés fájdalmát. Mindjárt az elején egy hangos zokogás szorítja el a gyászoló torkát, majd egy ábrándos gondolat után ismét visszatér a mély fájdalomszorító szaggatott szívdobogása, a sorscsapásként megélt halál motívuma. A feszítő érzések csak lassan oldódnak, visszatérő fájdalomhullámok közben újra megjelenik az ábrándos gondolat a korábbi közös életből... „ugye, emlékszel még, milyen szép volt együtt?” És szomorúan ugyan, de belenyugvással és simogató, kedves imával kér isteni nyugosztalást szeretettjének …

Üzenet csillagokból (A. Vivaldi nyomán)

Ugyanabban a hangnemben, de már letisztultan, kristálytisztán, halk, édeni hangon, az égboltról vissza visszhangozva szólal meg egy dal a megboldogult lelkéből szeretettjéhez… „Élj boldogul kedvesem, hiszen a lelkünk nap, mint nap együtt van és meg-meg fogjuk egymás lélek-kezét… egyszer majd újra örökre egymásé leszünk…”

Az alábbiakban a zeneszámok közvetlenül is meghallgathatók:

Zenés versek 2

Mai témánk: Zenés-versek 2. rész.

Most egy kicsit megint eltérünk az Örökbecsűek zenéitől, amelyre feltétlenül jellemző az eredeti számok hangzási hűsége. Itt ugyan szintén az örökbecsű zeneszámok szólalnak meg, de áthangszerelve és hangos versekkel összeszőve. Ezekre jellemző, hogy nem dalszerűen ütemesen szótagolva olvadt össze a zene a verssel, hanem megőrizve a versmondás és a zenei kifejezés szabad ritmusát, nyeri el végleges formáját. A kísérlet bevált, a jövőben ilyen stílusban kívánunk a versek szerzőjével további zenés verseket szerkeszteni, akár egy egész album erejéig. Ismét további Jártó Róza verseket mutatunk be, saját hangjával, zenébe foglalva.

 

Kellemes zenés-vers hallgatást kívánunk: Jártó Róza és Derkovats Gyula

01 Napfény keringő (zene W. A. Mozart nyomán)

A tavaszi napfényben fürdőző természet vidámságot, örömet ontva keringőzik. Az ember lelke is könnyű, örömteli és elragadja a természet szépsége, ha szerető társára gondol.

02 Rejtélyes világ (zene G. Bizet nyomán)

A vers témája egy nagyon különös, megrázó epizódot elevenít meg egy sérült gyermek sétájából, aki egy virág szépségében az élete boldogságát érzi, miközben az anyai lélek… bár a zene egy nyiladozó virágot jelképezve gomolyog elénk, mégis inkább a szomorúság jelképe…

Zenés versek

Új témánk: a zenés-versek.

Itt egy kicsit eltérünk az Örökbecsűek zenéitől, amelyre feltétlenül jellemző az eredeti számok hangzási hűsége. Itt ugyan szintén az örökbecsű zeneszámok szólalnak meg, de hangos versekkel összeszőve, a versek Jártó Róza saját hangjával készültek.

Ugyanis a megjelent Golgoták és kisdedek c. könyvéhez írt múltkori zeneszámok egy részét továbbfejlesztettük, és zenés-verset készítettünk belőle. Ezekre jellemző, hogy nem dalszerűen ütemesen szótagolva olvadt össze a zene a verssel, hanem megőrizve a versmondás és a zenei kifejezés szabad ritmusát, nyeri el végleges formáját. A kísérlet bevált, a jövőben ilyen stílusban kívánunk a versek szerzőjével további zenés versekkel előrukkolni.

Kellemes zenés-vers hallgatást kívánunk: Jártó Róza és Derkovats Gyula

01 Ima Szent Ritához (Zene: C. Franck nyomán)

A francia Cézar Franck szimfóniájából választott, átírt zenemű különlegesen, szépen formálja meg hősünk, Szent Rita alakját, mindazonáltal igazi ima is hozzá. A középső részben még a szent különös, zaklatott életére is utal, amelyet az ima ismétlése old fel. A vers szavai őszinték, és odaadóak. A zene és vers itt mélységesen egymásra talált…

Jártó Róza: Ima Szent Ritához

Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!

Krisztus választott jegyese,

Ki hitben kedvese,

Ki hitben kedvese.

Életed kísérte bánat, és anyai gyász,

Mégis kezed nyújtod a vétkezőnek,

Akit a nép gyaláz,

Akit a nép gyaláz.

Szent Rita, ki vagy türelem,

A lelkierő, lángoló példaképe,

Kérj nekem szent lelkierőt,

Kérj nekem szent lelkierőt.

Mutasd meg nékem a helyes utat,

Melyet vak szemem hiába kutat,

Hogy álljam e harcot, kitartsak,

Hogy álljam e harcot, kitartsak.

Ave, Szent Rita! Ave, Szent Rita!

Krisztus választott jegyese,

Ki hitben kedvese,

Ki hitben kedvese…

2014.

02 Elengedhetetlen (Zene: A. Dvorak nyomán)

A mű alcíme lehetne „Requiem egy kisdedért”, mert a zene igazából Dvorak Requiem-jéből került átdolgozásra. A szépséges oratórium tétele az Agnus Dei (Isten báránya) motívumára épül, ami nagyon harmonizál a vers mondanivalójával. Ez egy anya önmagában, sokszor megélt requiemje, amelyben kisdedét sohasem tudja elengedni… lélekemelő versben, templomi akusztikájú zenével…

Jártó Róza: Elengedhetetlen

Mondanád, hogy

engedd el a kezét,

pedig tudod,

ezt nem lehet.

Mindig mellette álmodom,

ha álomra hajtom fejemet.

Nekem is volt egy álmom,

amit már csak én siratok, s

harminc év távlatából is

a karomban ringatok.

Neki mesélem a szellőt,

amint viszi a lelkemet,

vele kergetem a felhőt,

Ő az én örök gyermekem.

Hallom a kacagását,

ami soha meg nem esett,

óvón karom nyújtom felé,

pedig ő soha el nem eshet.

Ha üres órámba’ rágondolok,

s a kérdést felteszem,

vajh’ mi lehetett volna Ő

ha megéli az életet.

Lett volna Nobel-díjas költő,

vagy egy aranykezű sebész,

vagy egy kőműves,

ki mesevárat épít,

melynek toronyablaka

a felhők fölé néz.

Bármi is lehetett volna… ,

a sorsa mégis az lett,

hogy meséljek Neked róla,

s ki velem eztán’ mindig itt lesz.

2014.