2019. február 15., péntek

SZÁMVETÉS (zene: L. Beethoven nyomán)


Ez a darabunk Jártó Róza: Anya! nézd, egy szép virág… című verseskötetéből való vers megzenésítésével született meg. Megjelentettük Cd lemezen is, Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek címen, a Róza & Julius kiadónk gondozásában.
Jártó Róza e versében egy életszakasz, időszak lezárásának érzéseit vetítette elénk. Soraiból kicseng a tiszta hang, az őszinteség, a megbékélés bölcsessége ‒ a múltat megszépítő emlékezés.
Ehhez a hangulathoz kerestem hozzáillő zenét, amelyet végül is Beethovennél találtam meg, a 4. szimfónia második, adagio tételében.
Egyes zenekritikusok szerint Beethovennek ez a legpoétikusabb tétele, Hector Berlioz így véleményezte: „ez a lény, aki a művészi ihlet e csodáját szerezte, már nem is volt ember, több volt annál”. Így igaz, én is ezt éreztem a kiválasztásnál…
Ez a zene annyira tiszta, őszinte hangvételű, hogy a szerkesztésnél nem alkalmaztam a ‒ rám jellemző ‒ dallamkeverést, hanem minden zenei hang teljes egészében tisztán az eredeti. A merengő verset kedvesen fogja át, öleli körül e csillogó szimfónia tételből kimunkált dallam-montázs. Itt nincsen érzelmi csúcs, amelyet a zenének is követni kellene: itt mind a szöveg, mind a zene végig az érzelem magaslatán halad…
Fogadjátok, terjesszétek ezen alkotásunkat ‒ szeretettel Róza és Gyula.

Jártó Róza: Számvetés

Ha majd az óra magasan áll,
S nem csivitel a kismadár,
Akkor jön majd a gondolat,
Vajon az életed jól halad?

Együtt a lépés az idővel,
Vagy csak úgy állunk
A semmivel? Mi az, mit
Eltékozolt a sors, 
Mi az, mi életed része volt?

Volt vajon szépség,
Vagy csak könny,
Volt, mikor rád talált az öröm?

Nehéz volt,
Nem mondom. Volt sok jó, de
Sokszor ment el a kishajó.

Elsuhant, elúszott,
Vagy csorgott.
Ez is életed része volt.

Emlékek, villanás,
Már is futott.
Kinyújtott markodba
Mi jutott?

Elszalajtott lehetőség?
Vagy kincsek?
Mind, mind,
Ma már csak emlékek…

(2014)

Elérhetőségek:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése