A Toldi rapszódia második része a Toldi csárdás. Itt a zene a korábbi a-moll
hangnemből rokon a-Dúr hangnembe vált, és a tempója táncosra gyorsít.
A Toldi csárdás fő és melléktémája egy-egy
magyar népdal szerkezetű és dallamvonalú megoldás, szabályosan váltakozik. Amíg
Arany János Toldijában egy cimbalmos üti a húrokat, addig itt az egész szimfonikus
zenekar játszik, amelyben különösen a klarinét hangja kap nagy szerepet és teszi
a táncot jellegzetessé. A harmadik menetben a csárdás gyorsít, de figyelemmel
Toldi nagy termetére ez a gyorsítás nem lehet végletesen nagy. Jellemzőek az
erős basszus hangok, az ütemeket a duhaj szinkópák színesítik. A csárdásban
nincs énekhang.
A Toldi rapszódia harmadik része Arany
Toldi estéjének végső mozzanatát, Toldi utolsó szavait, temetését rajzolja
elénk. A zene visszatér az a-moll hangnembe, és egy lassú tempóba.
A Toldi
estéje rejtélyes triolákkal kezdődik, amelyek többször ismétlődve a
drámaiságot fokozzák. A pentatonban induló ősi magyaros pacsirtahang az
egyszerűből egy többszólamúba vált. Toldi végakarata megismétli a magyaros
dallamot más hangfekvésben, amely végül is elfullad… A „…szeresd a
magyart…” motívum kihagyhatatlan része
ennek a drámai jelenetnek. Felemelő a király intézkedése a vaskoporsóba
temetésről. A végső gyászinduló éneke a temetés szerénységét fejezi ki, egyben
Toldi emberi nagyságát jelképezi. Ezt a képet erősíti meg az induló lágyabb
tónusú, zenekari megismétlése.
A Toldi rapszódia szólamai úgy vannak megírva,
hogy az énekhangok elhagyásával is teljes értékűek, csak zenekari előadásban is
minden hangja megjelenik. A Toldi rapszódiánk további részei is követik az
Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajunkat, a Toldi verset az énekesek
éneklik, a verselő pedig elmondja. Ez a kettős szöveg egymást erősíti. A verset
előadja: Jártó Róza.
A videó megosztón a hanganyag mellett
megjelenik Toldi arcképe és a vers szövege, énekhangként:
„Nem hagyok
örököst... csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre – meg a magyar népet.
Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
Azt kötöm szivedre – meg a magyar népet.
Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
A királyra nézett a gyász-kötelesség
Meghagyni legottan: Toldit hogy’ temessék:
Egyszerű koporsó lőn a nyugvóháza,
De vasból ‒ talán hogy erejét példázza.
Harmadnap olyankor, egy fölleges estén,
Domb emelkedett már Toldi Miklós testén,
Amelyet az őskert, bánatja jelével,
Behinte lehulló, sárga falevéllel.
Nem jelölte a sírt drága érc, vagy márvány:
Bence volt az emlék, lába felől állván:
Egy ásót ütött le, arra támaszkodék,
S elborítá a sírt új havával az ég.
(Arany János)
A megtekintést, meghallgatást szeretettel
ajánljuk ‒ Róza és Gyula
Megszületett a Toldi rapszódia a nyár
elején CD lemez, nem régiben pedig nyomtatott kotta kiadásban is…
Elérhetőségek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése