Jártó Róza a Golgoták és kisdedek című könyvében így
ír erről:
„…
Megszületett a kisbabám hat- és fél hónapra. Ez a kisbaba a remény volt nekem,
hogy talán helyre tudom hozni a házasságom.
De a
baba a születése után mindösszesen két hétig élt. Amikor csak engedték, ott
ültem az inkubátora mellett és benyúlva simogattam a pici kis kezét és
énekeltem:
– …csicsija babúja, elment anya vásárba, hozott
neki kis cipőt, kis ruhát, ingecskére gombocskát… – és meséltem Neki.
Meséltem
a csillagokról, a virágzó rétekről, az akácfáról, ami ott áll az udvarunk
közepén és annyira szép, amikor virágba borul. A ház előtti rózsafáról és
Maszatról, a kutyánkról, aki annyira örült a nővérének is, mikor hazahoztuk a
kórházból – gyönyörű szép dolgokat meséltem…
Minden
szépet elmondottam, hogy lássa, hogy milyen szép a világ, hogy Ő is akarjon
élni. De nem akart. Kis gödröcskékkel az orcáján, csak mosolygott.
Kis
kövecskét csináltattam neki a sírjára és rávésettem, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbabám.
Sűrűn
kijártam hozzá a temetőbe, hogy ne legyen egyedül. Az emberek, a férjem, de még
az én családom is azt hitte, meghibbantam. Pedig csak tudni akartam, hogy jó
helyen van a kicsim. Mindig vettem neki csörgőt, cumit, kis réklit, ingecskét
és odatettem a sírjára.
Aztán
egy éjszaka, megnyílt egy kép nekem és megláttam a kisbabámat, amint játszik
azokkal az ajándékokkal, amiket tőlem kapott. És boldog volt. Látszott a babán,
hogy tudja, hogy mennyire szeretem, hogy nincs egyedül. Onnantól megnyugodtam.
… Minden
évben névnap, születésnap és persze az emlékezések napján viszek neki kis
ajándékot. Most ősszel, mikor mentem a temetőbe, egy helyes kisautót vettem
neki. Sokáig válogattam, míg rátaláltam arra a tökéletes autócskára, amire
biztosan vágyna.
–
Legalább ne válogatnál. Úgyis tudod, hogy ellopják – gúnyolódott a húgom.
– Én
tudom, hogy ellopják. De akkor is egy kisbabához fog kerülni. Legyen boldog
vele az a kicsi baba, akihez kerülni fog! De az üzenet az száll, és nem tudom
milyen úton-módon, de célba talál, hadd tudja az én tündérkém, hogy az anyukája
itt van és gondol rá, hogy vele van! Se ő, se én már sosem leszünk egyedül…”
Egy
alkalommal a könyv megjelenése után Róza versben is újra felemelte ezt a
szépséges történetet, Elengedhetetlen
címen, amely bekerült Anya, nézd! egy
szép virág… című verseskötetébe. Derkovats Gyula pedig A. Dvorak Requiem-je nyomán zenei
átiratban ragadta meg, és így született az alkotópáros legújabb közös műve: a
Dallamokkal ölelt rímek/Elengedhetetlen száma, mely a napokban videósított
alakban került a nyilvánosság elé.
Hallgassák
ezt az alkotást – szeretettel Jártó Róza és
Derkovats Gyula.
Elérhetőségek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése