Bevezetésként a Rákóczy indulóból idéztünk néhány taktust: ”…hej
Rákóczy népe, kurucok előre…”
Majd az egyik legszebb magyar bujdosódal csendül fel:
Elindultam szép hazámból
híres kis Magyarországból,
Visszanéztem félutamból,
Szememből könnyem kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám,
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Én Istenem rendelj szállást,
Már meguntam a járkálást,
Idegen földön a lakás
Éjjel-nappal a sok sírás.
Majd a másik dal a hírvivő madárkáról:
Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levele-em, vidd el a levelem
Szép magyar hazámba.
Ha kérdik ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatatába-an, szíve fájdalmában
Meghasad a szíve.
Majd az utolsó dallam, a legmegrázóbb zenéjével:
Gyönge violának
letörött az ága,
Az én bánatomnak
nincsen orvossága.
Suhog a szél Késmárk felett,
Édes hazám, Isten veled!!
Nagybercsényi Miklós
sírdogál magában,
elfogyott szegénynek
minden katonája.
Suhog a szél, Pozsony felett.
Magyar hazám, Isten veled…
A hangszer- és hangtervezés a korábbiakban kialakult
összetételben fut továbbra is: a templomi orgona, a szoprán-alt női-, valamint a
tenor-basszus férfi kórus „keveri” a bánatos zenét.
Hallgassátok, nézzétek ̶ szeretettel adjuk közre: Róza és
Gyula
Elérhetőségek:
https://youtu.be/0v939LUTtdA?si=iiz-fkUaDqOcgU3i
https://videa.hu/videok/zene/bujdosok-MYMupMudx7ah2nZv
