Kedves
zeneszeretők, ismét alkotótársammal, Jártó Rózával végzett együttes munkánkról
szólnék. Egy Dallamokkal ölelt rímek műfajába tartozó, CD lemezen még nem
megjelent számra hívnám fel szíves figyelmüket.
„Kedves Barátom,
arra kértél, írjak egy verset a Szeretteinket sirató komolyzenei költeményedhez.
Én most itt
állok a szüleim sírjánál, melyet körbe ölel a kisöcsém Lacika, a sógorom János,
János öcsém és Imre bátyám nyughelye. Egy szál virágot hoztam, semmi mást.
Itt állok az
öreg tölgy mellett, és nézem őket.
Innen az élet
már sehova sem szalad. Itt véget ért. Innen nincs tovább.
Nem tudom, mit
mondjak. Talán elmondom azt a verset, amit megírtam:
Jártó Róza:
Szeretteinkre gondolva
Ha ősz, akkor múlnia kell?
– kérdezi a lélek – de erre ki felel?
Emlékezzünk a szépre, a jóra,
ne gondoljunk a perzselő valóra…
Felhőn ülve nézel már rám,
könnyes a szemem,
Te simogatod orcám,
s nevetsz, mert neked ott jó,
a halhatatlanság néked megnyugtató.
Ha ősz, akkor, múlnia kell?
Hiába kérdezi a lélek, erre senki nem felel.
Emlékezzünk a szépre, a jóra,
ne gondoljunk a perzselő valóra…”
Ez a próza-vers alkotás találkozott és összeölelkezett J. S.
Bach egyik gyönyörűséges darabjával, és így egy Mindenszentek napjára szánt
megemlékezéssé vált.
Miközben elhunyt szeretteikre gondolnak, nézzék, hallgassák
ezt az emberi lélek mélyéből jött megemlékezést.
Szeretettel: Jártó Róza és Derkovats Gyula
A zene letölthető:
A zene meghallgatható:
A videó megtekinthető:
